Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - Táj és hagyomány
hanem az egybekapcsoló is-is felismerésével döntötte el, megosztván szívét és energiáját a két szomszédos nép érdekeinek és kultúrájának szolgálatában itt is, ott is, s így a saját életével mutatva példát későbbi esztendei központi gondolata, a hídverés megvalósítható és szükséges voltára” - áll Kiss Gyula és Takács Miklós összegző jellegű tanulmányában. Hasonlóképpen vélekedik Weöres is, sőt a hídépítést tartja e rendkívül gazdag és szerteágazó életmű legértékesebb és legidőtállóbb szeletének. E tevékenység egyik legkézzelfoghatóbb formája a műfordítás. Ezek közül is főleg a szlovén népköltészeti és irodalmi alkotások magyarra való átültetésével szerez máig is megismételhetetlen érdemeket. Már az első Cankar-fordításával felhívja magára a figyelmet: a Nyugat kritikusa szerint „olyan könyv, mintha magyarul írták volna”. Ebben a megállapításban pedig a művel való azonosulás remek példáját figyelhetjük meg. Pável testhezálló szöveget talált a Jernej szolgalegény ben, hiszen a főhős igazságkeresésében saját szenvedélyes igazságszeretetét, a szegényekkel való mély együttérzését is „tolmácsolhatta”, azt, amelyet már lírai verseiben oly sokszor megtett ő maga is. A könyvtárvezető Pável ugyancsak nehéz időszakban, 1924-25-ben került a szombathelyi városi könyvtár élére. De már az első évben hozzálátott a szlovén gyűjtemény alapjainak megszervezéséhez, beszerzéséhez. Ezt a „nyugat-magyarországi nyelvszigetek közvetlen szomszédságára” való hivatkozással tette. Mint a Vasi Szemle szerkesztője a legszemélyesebb ügyek egyikének tartotta a magyar olvasókat tájékoztatni a szlovén és a délszláv tudomány és művészet legfrissebb eredményeiről. „Rendkívül gyorsan regisztrálta a szomszédság kultúrájának minden újabb eredményét - tudjuk meg Takács Miklós vallomásából -, s szinte ujjongva bizonyította, hogy no lám, odaátról is készül mifelénk a híd a hűséges barát és munkatárs, a Madách-fordító Vilko Novak felettébb szerteágazó, s az övéhez hasonló megszállottságtól vezetett munkássága révén.” Ugyancsak a két nép megismerkedésének elősegítésével, egymás kultúrájának jobb megismertetésével, a nyelvi akadályok eltüntetésével próbálta szolgálni a két nép barátságának ügyét akkor, amikor az erősen megingott a 30-as évek nacionalista-soviniszta politikája miatt. Ez volt az az időszak, amikor Pávelt a határ egyik oldalán „túlságosan magyar”, a másikon pedig „túlságosan szlovén” jelzővel illették. Az iránta tanúsított bizalmatlanságot legtöbbször úgy próbáták kifejezni, hogy mellőzték, ahonnan csak lehetett. A II. világháború alatt a muravidéki magyar tanítók részére írott vend nyelvtanának kiadását a vend-elmélet szószólói 83
