Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - Valóságirodalom, tudományos irodalom
menekülve Erdélyből a Bánffyak birtokára, Alsólendvára kerül. „Hoffhalter Rudolf, mint meggyőződéses reformátor, biztosan tudta, hogy a könyv a leghatásosabb eszköz a reformáció szolgálatában. Nem véletlenül nevezte az övéhez hasonló korabeli nyomdát »vándorló szószéknek« Gyulai Farkas” - írja. Az 1552—1574-ig tartó időszak alatt nem kevesebb, mint hat írásműve született Lendván - a régi magyar irodalom jelentős alkotásai ezek közül négy keletkezése után hamarosan nyomtatásban is megjelenik Hoffhalter nyomdájában. A szerző - mint ez a bőséges bibliográfiából kiderül - a magyar, a szlovén és a horvát szakirodalom nagyjaira támaszkodva alakítja ki sajátos szintézisét, részletekbe menő aprólékossággal tárgyalja e nyomdatermékek nyomdászati és irodalomtörténeti jelentőségét, általános magyar kultúrtörténeti szerepét. Tantalics azonban nem elégszik meg ennyivel: elkíséri Hoffhaltert a Lendva tőszomszédságában lévő Szent Ilonára (ma Senkovci), ahová valószínűleg II. Miksa császár tilalmi rendelete után kellett menekülnie. Itt a szigetvári hős fia, Zrínyi György pártfogásába kerül. Az itt kifejtett munkásságáról egyetlen, több példányban is fennmaradt, horvát nyelvű könyv tanúskodik, amely a Werbőczy-féle joggyűjteményt tartalmazza, 1574-es kiadási évvel. Nyomdászunk feltehetően több könyvet is nyomtatott új tartózkodási helyén, a Zrínyieknél, amelyekről egyes források tanúskodnak, de ezek a tárgyi bizonyítékok hiányában inkább feltételezések, mintsem tudományos megállapítások. Tény az, hogy Hoffhalter három évvel később már Debrecenben nyomtat. Elköltözésének okát a szerző a királyi parancs érvényességén túl a nyugtalanító hadiállapotokban látja, a török állandó zaklatásának kitett vidék távlati lehetőséggel nem kecsegtetett az ambiciózus fiatal nyomdász számára, ezért 1577-ben már Debrecenben találjuk, ahova nem egyedül jön, hisz magával hozza „muraközi segédjét” is, Csáktornyái Jánost. Az értékelés záradékaként a szerző a lendvai irodalmi tevékenység két meghatározó személyiségének, Kultsámak, a prédikátornak és Hoffhaltemek, a nyomdásznak a tevékenységét ekképpen összegzi: .„Szakmájának alaposan képzett, igényes mestere volt, tehetségét nagyhírű apjától örökölte, szaktudását tőle tanulta... Ő is bekapcsolódott korának nagy szellemi küzdelmeibe. Egész pályáját az új kor szellemi irányzata, a reformáció haladó eszméinek a szolgálatába állította... Kultsár tanító szándékú írásait a művészi igényt képviselő Hoffhalter kitűnően öntötte formába. Közös munkájuk 400 év távlatából is becses hagyaték. Az utánuk fennmaradt könyvek értékes irodalmi, művelődéstörténeti emlékek.” Tantalics könyvét a fent vázolt erények, a lendvai nyomdászat és a 128
