Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - Valóságirodalom, tudományos irodalom
illetve tájékoztatásának, tömegkommunikációjának. A Magyarok Szlovéniában című fejezet mind sokszínűségben, mind terjedelemben meghaladja az azt megelőzőt. Témaválasztásában is változatosabb, hiszen felöleli a történelem, a hitélet, a helytörténet, s nem utolsósorban a nemzetiségi jogok és a nemzetiségi politika egy-egy jellemző mozzanatát, fejezetét. Tanulmányok, hosszabb-rövidebb reflexiók és recenziók váltogatják benne egymást. A zárófejezet, a Közös dolgaink már címében is jelzi a szintetizálási törekvést: az anyaország és a határokon kívül élő magyar kisebbség viszonyát villantja fel oly módon, hogy fény derül az interkulturális és az államok közötti viszonyokra is. A különböző rendezvényekről, bemutatkozásokról szóló beszámolókon kívül a záró tanulmány az új magyar kisebbségpolitika és a kisebbségvédelem intézményrendszerének vázolására tesz kísérletet. A könyv megjelentetését sürgette az időközben megváltozott nemzetközi helyzet is, ahogy ezt az utószóból megtudjuk, nevezetesen az, hogy a térségben új államalakulatok jöttek létre, többek között a független szlovén állam. A szerző és a kiadó nem titkolt szándéka a felmutató és példaértékű szlovén nemzetiségi-kisebbségi politikai gyakorlat propagálása mellett a ködoszlatás is. A tudomány szolgálatában A muravidéki magyarság történetével, művelődéstörténeti értékeivel foglalkozó irodalom az utóbbi években több tudományos igényű munkával gazdagodott. Főleg a 70-es évek elején, a 400 éves lendvai nyomda évfordulója kapcsán. Ebből az alkalomból Újvidéken 1974. áprilisában a Hungarológiai Intézet szimpóziumán több előadás is foglalkozott a XV. századi lendvai nyomdászat jelentőségével (Borsa Gedeon, Csáki S. Piroska). A tanácskozás eredményei azonban csak késéssel és kerülővel jutottak el a muravidéki olvasókhoz. Később, a 80-as években is izgatták a régi magyar nyomtatványok az irodalomtudósok fantáziáját. Tantalics Béla és Németh János tanulmányai a lendvai nyomdászati termékekről szinte egy időben jelentek meg a Naptár 1987-es évfolyamában. Ezt követte 1988-ban Tantalics Béla: Leadva kulturális emlékei a 16. század második feléből című könyve, amelyben Hoffhalter Rudolf vándomyomdász tevékenységét kíséri nyomon. A fiatal nyomdászfiú, apja, az ugyancsak tekintélyes Hoffhalter Ráfáel halála után, az üldöztetések elől 127
