Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - A szlovéniai magyar irodalom
A helyét kereső irodalom Nem ejtettünk még szót a Lendvai Füzetek - Lendavski zvezki című kétnyelvű kiadványról, amely 1973-ban indult útjára azzal a célzattal, hogy benne Lendva és környékének hely- és kultúrtörténeti, néprajzi és történeti jellegű tanulmányai kapjanak helyet. Kiadója Lendva Község Kultúrközössége. A tervezett évenkénti egy szám azonban nyomdafestékre érdemes kézirat-hiány miatt csak ritkán tudott megvalósulni. Olyannyira, hogy a XX. évfolyamában lévő kiadvány még mindig a 13. számánál tart, ezeknek is többsége összevont. Jellegében azonban rendkívül nyitottá vált: az említetteken kívül helyet kapnak benne a különböző oktatásügyi, nyelvészeti, régészeti, irodalmi és irodalomtörténeti dolgozatok, hoszszabb-rövidebb írások is. Éppen ez utóbbiak miatt tartottunk fontosnak rövidebb kitérőt tenni, hogy megvizsgáljuk azokat a tematikus számokat, amelyek irodalmi illetve irodalomtörténeti anyagot tartalmaznak. A Naptárhoz hasonló - bár arányaiban nem mérhető - kisugárzó hatást kell ennek a kiadványnak is tulajdonítanunk. Itt jelent meg (a Lendvai Füzetek 7. számában) a muravidéki magyar irodalom első átfogó jellegű, monográfia-igényű tanulmánya Vlaj Lajosról 1983-ban (a szerző Bence Lajos). A kiadvány második részében Rügyfakadás címmel válogatást közöl fiatal és kezdő költők műveiből. Ebben a Naptárból és a Népújságból jól ismert neveken kívül újakkal is találkozunk: Novak Jolán verssel, Utrosa Gabriella pedig kisprózával jelentkezett. Az 1988-ban, a 9-es számmal jelölt Svitanje - Pirkadat antológiában a szerkesztő Báti Zsuzsa a kötet szerzőiről, jellegéről írja: „A szerzők ugyanis nemcsak abban különböznek egymástól, hogy egy részük szlovénul, másik részül magyarul ír. Van köztük diák, gyári munkás, értelmiségi. Vannak, akik már egy vagy több önálló kötetben összegezték alkotásaikat, és vannak olyanok, akik még csak próbálkoznak, kísérleteznek az írással.” A Tavaszvárás íróin kívül, a kötetes költők közül Bence Lajos, az ígéretes tehetségek közül pedig Halász Albert, Bence Utrosa Gabriella és Kocon József tűntek ki a kezdők szintjét meghaladó alkotásokkal. A 10. szám is az irodalom jegyében fogant: az összevont cím így hangoznék: Vallomások Vlaj Lajosról és Miško Kranjecról. Természetszerűleg Vlajról magyarul jelentek meg visszaemlékezések, elfeledettnek hitt dokumentumok, Kranjecről, a muravidéki születésű szlovén regényíróról, novellistáról pedig szlovénul. A tematikus számmal a szerkesztők célja az volt, hogy a Vlajról és a Kranjecről kialakult képet a szubjektív vallomásokkal tel113
