Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - A szlovéniai magyar irodalom
érthetetlen okokból elmaradt. Újabb fellendülést csak az 1987-es esztendő hozott, amikor három új egységgel gazdagodott a szlovéniai magyar irodalom: Szúnyogh Sándor említett gyermekverskötetén és Szórni Pál novelláskötetén kívül Szabó József jelentette meg Nem is olyan régen történt című, elbeszéléseket, karcolatokat és tárcákat tartalmazó kötetét. Ez utóbbiról álljon itt néhány megjegyzés. írója - mint a cím is jelzi - olyan visszaemlékező írásokat, népi életképeket, rég letűnt szokásokat és „foglalkozásokat” elevenít fel, mint a csempészés, a búcsú szokásait, vagy a „tikászok” és „olcsójánosok” mulatságos történeteit, amelyek a Naptárokban kedvelt olvasmányoknak számítottak. A szerző tragikus halála azonban ez esetben is a kiteljesedés lehetőségét hiúsította meg. S akárcsak A Postagalamb esetében, itt is elmondható, sőt Szórni novelláskötetére vonatkoztatva is, hogy a kiadóház és a szerkesztők félvállról vették ezeknek a kiadványoknak a megjelentetését - ismét lektorálatlan, helyesírási hibáktól hemzsegő kiadvány került az olvasók elé. Varga József úja a Nem is olyan régen történt kapcsán a Népújságban: „Nem tudom, tudatos-e, szándékos-e, hogy a mura vidéki magyar alkotók írásainak nyomdai és lektori teendőit ennyire felelőtlenül, szinte hozzá nem értően kezelik, s így járatják le annak esztétikaigrammatikai értékeit?!... Felelőtlenségnek tartom, hogy a Pomurska založba ilyen mostohán bánik a murántúli magyarság irodalmi alkotásainak a kiadásával és terjesztésével.” Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a muravidéki magyar kiadványok megjelentetése, kiadása csak akkor lesz jó kezekben, ha maguk a szerzők is aktívan részt vesznek a szerkesztési és a lektorálási munkálatokban. Nem maradt más választásuk, mint szakítani a régi kiadóházzal, kiadói jogot szerezni az érdekközösség keretében működő Szlovéniai Magyar írócsoportnak, amelynek ez idő tájt már nem voltak jogi és egyéb adminisztrációs akadályai. A Naptár, mivel a 60-as évek elejétől megszakítás nélkül a kiadóház programjában szerepelt, megmaradt továbbra is a régi kötelékeiben, ily módon a közvetlen köztársasági anyagi támogatás biztosítottnak látszott a jövőben is. A többi kiadvány, így elsőként a muravidéki magyar irodalom első irodalmi folyóirata, a Muratáj kiadójaként már a Szlovéniai Magyar írócsoportot és a Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Érdekközösséget jegyzik. 112
