Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - A szlovéniai magyar irodalom
80-as évek az útkeresés és a viták jegyében Az 1982-es év még egy kötettel gazdagította illetve gazdagította volna a muravidéki magyar irodalmat. Ekkor jelent meg Rozsmán Erzsébet kezdetben ünnepelt, később, a szabadabb szelekkel sok vitát kavaró munkásköltő (a kifejezés magától a szerzőtől származik - B. L.) Vallomások című kötete. A kötet megjelentetéséből és a körülötte kirobbant vitákból ma már többfajta következtetés is levonható. Egyik politikai vonatkozású, és figyelmeztetésül szolgált a nemzetiségi politika mindeneseinek, hogy „teljhatalmukból” nem származik minden esetben és szükségképpen nagy cselekedet, és jobban tennék, ha az irodalmat érintő, a kiadással kapcsolatos kérdésekben magukat az írókat is megkérdeznék. Az íróknak pedig jó tanulságul szolgált arra, hogy függetleníteniük kellene magukat a kiadótól és az előbb említett politikai szférák befolyása alól, magyarán, elérni azt, hogy az irodalom és az irodalommal kapcsolatos döntések elsősorban az írók „privilégiuma” legyen, s csak másodsorban a politikáé. Erre azonban, mint említettük, csak az évtized vége felé, 1987-ben kerülhetett sor egy, a szlovéniai magyar irodalmat bemutató átfogó kiállítás kapcsán, illetve az ezt kísérő katalógus tanulmányában, amelyben az inkrimináltnak minősített mondat ekképpen hangzott: „Kötetének megjelenését a politikai önkény dobta felszínre, és irodalmunk leggyengébb termékei közé kell sorolnunk.” Fontosnak tartottuk a fentieket elmondani több szempontból is: egyrészt az irodalmi szabadságharc egy fontos fejezetét képezik, másrészt pedig betekintést engednek abba a lázas igyekezetbe, amely a Szlovéniai Magyar írócsoport intézményének a megalapításához vezetett. Erre azonban csak újabb fél évtized múlva kerülhetett sor. Az 1982—87-ig tartó periódus nem nevezhető sikeresnek, sokkal inkább a pangás időszakának tekinthetjük. A kimagasló teljesítmények hiánya mellett a terméketlenség is nyilvánvalóvá vált. Elég egy kis statisztikát készíteni az említett periódusról a fontiek igazolására. Az 1986-ig tartó időszakban évente egy szerzőnek jelenik meg önálló kötete (a Tavaszvárás íróinak), a mélypontot az 1986-os év jelenti, amikor a Naptáron kívül egyetlen magyar kötet sem jelent meg. Az 1985-re tervezett Összhang, amely a muravidéki szlovén és magyar költők műveit lett volna hivatott bemutatni a már megszokott gyakorlat szerint, 111
