Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)

A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - A szlovéniai magyar irodalom

A Postagalamb című, zömében képzőművészeti esszéket tartalmazó kötetében 24 levelet tesz közzé Gálics Istvánnak, a Lendván élő grafikusbarátnak címezve. „Leveleket barátnak szokás írni, de olyan barátnak leginkább, aki mindig érdeklődéssel várja, lesi írásainkat, tiszteletben tartja mondaniakarásunkat.” - írja a kötet előszavában. Az első három levél Párizst idézi, jobban mondva Villon középkori és Ady századeleji Párizsát. A harmadikban pedig egy dél-franciaországi utazás építészeti emlékeinek aprólékos leírását adja. A 4-6. levelek zágrábi keltezésűek, ezekben Gábor a különböző kiállításokon szerzett tapasztalatait foglalja össze. Az ezután következő levelekben a képzőművészeti nevelés problematikája kap hangot. Bécsben írott levelében a szorongás, mint világprobléma jelenik meg, a két Csáktornyáiban pedig két szobrász barátja, Schulteisz Sándor és Bezerédy Lujó halálhírének döbbenetében rajzol pályájukról rövid, de átfogó jellegű rajzot. Újra egy dél-franciaországi élménybeszámoló következik (ezúttal Combarelles és Font de Gaume barlangrajzai), majd a kötet befejező részében a lendvai képzőművészet múltjával és jelenével foglalkozó írásokat közöl. Az egyébként szép kiállítású könyvet azonban mérhetetlenül sok szedési és egyéb hiba, betű- és szófelcserélés „díszíti”, ezért nem válik a kiadóház dicsőségére. Második, Ápisz nyomán című tanulmánykötetében az írásrendszerek kialakulását követi nyomon a barlangrajzoktól a hangjelölés és a betűírás kialakulásáig. Az öt fejezetre oszló téma közül az első általános bevezetőként hat, az ezt követő négy pedig külön tárgyalja a kínai, a mezopotámiai, az egyiptomi, illetve a föníciai és a görög írás fejlődését. A kötet szövegrészét jól áttekinthető, a különböző írásrendszerek fejlődésrajzát bemutató táblázat egészíti ki. Varga József az Ápisz honát, tehát az egyiptomi részt tartja a kötet legsikerültebb és minden szempontból legértékesebb fejezetének. „Újszerű már a bevezetés is, amelyben az egyiptomiaknak a változtathatatlanba vetett hite (...) és a dogmatizmus, a miszticizmus (...) hatása került szóba... Jó érzékkel kerül ide, erre a helyre az Ápisz hona című fejezet. Elsősorban azért, mert az egyiptomi írás tette meg ti. a legnagyobb előrelépést a piktogrammáktól egészen a primitív ábécéig jutva el.” A szintézis azonban elsősorban nem a szigorú tudományosság, hanem inkább az ismeretterjesztő szándék jegyében íródott, ezért a szélesebb olvasóközönség, az átlagos műveltségű olvasó kíváncsiságát is felkeltette. Ez a tény bátorította fel a szerzőt, hogy lefordítsa horvát nyelvre és így is kinyomtassa. A szép kiállítású könyv az Azur Journal zágrábi könyvkiadó gondozásában látott napvilágot.

110