Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)

A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - A szlovéniai magyar irodalom

szemmel alig észlelhető hajszálrepedéseink mint vitrinekben féltve őrzött etruszk vázákon fel sem tűnnek senkinek

Gyurácz Ferenc recenzens véleménye szerint Bence olyan költő, aki „sokat megtanult a modern líra műfogásaiból, de a költészet ősi funkciójából is őrzi, ami törmelékes világképű, mítosztalan korunkban még őrizhető...”. Láng Gusztáv a kötet sikerültebb darabjait a terjedelmesebb, monológikusabb verseiben véli felfedezni, melyekben „az emlékező, emlékelemző epika leíró képei dominálnak, de úgy, hogy egy-egy hasonlat, párhuzam léthelyzettávlatúvá tágítja a konkrét-egyedi önéletrajzi mozzanatot. A »múlt-fürkészés« azáltal válik a szabadság - a szó, a gondolat, a költészet egyetemes szabadsága - esélyeinek latolgatásává, az »én szabadságom« a »mindenki szabadsága« fokmérőjévé”. 1990 őszén gyűjtötte kötetbe gyermekverseit, amely Napraforgó-papagáj címmel jelent meg. „Egy csokor játékos pillanatfelvétel, pajkos összekacsintás a kis emberkék nagy igazságokat kereső világával gyülekezik itt, hogy repülni segítse a képzeletet égen-földön át a tiszta szépség és a romlatlan jóság régióiba” - írja Varga Zoltán a kötet szerkesztő-recenzense. Verseken kívül kísérleti prózát is ír, irodalomtörténeti és kritikai munkássága is jelentős. Az irodalmi élet szervezésében is aktív szerepet vállal.

Gábor Zoltán (1922- )

Lendván született, de már hosszabb ideje Zágrábban él és alkot. Iparművészeti tanulmányokat Zágrábban és Budapesten folytat, festőművészi oklevelet pedig a zágrábi Képzőművészeti Akadémián szerez. Huzamosabb ideig tartózkodik Párizsban és Bécsben. Számos közös és önálló tárlata volt már itthon és külföldön, jelentős díjakat is kapott. A képzőművészeti gyakorlat mellett élénk érdeklődést tanúsít a művészettörténeti, a műfaj elméleti, a gyógypedagógiai és az általános művelődéstörténet problémái iránt. Ez indokolja, hogy bár nem tartoznak ezek az írások, esszék és tanulmányok szorosan a szépirodalomhoz, eszmetörténeti és művelődéstörténeti vonatkozásaik azonban mégis ide kötik őket.

109