Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - A szlovéniai magyar irodalom
döbbenhetett arra, hogy népeink és nemzeteink kölcsönös megbecsülése egymás kultúrájának ismerete nélkül lehetetlen. Ebben is úttörő szerepet vállalt. Egy folyóiratpótló kiadvány: a Naptár, Vlaj két verseskötetén kívül a Naptárok, illetve az itt közzétett művek jelentették a 60-as években a magyar irodalmat a Muravidéken. Ez utóbbinak később is fontos szerep jutott: műhelyévé vált a kibontakozó irodalmi életnek, folyóiratpótló szerepkörben pedig helyet biztosított a tudományos jellegű termékeknek is. Különösen 1971-től, amikor szerkesztését Szúnyogh Sándor költő vette át. Az új szerkesztő is érezhette, hogy a Naptár cím megtévesztő lehet, hiszen a naptárokat nem tartjuk irodalmi terméknek, ezért a címet nem, de a koncepcióváltoztatás jogát fenntartva a következő ajánlással indítja a Naptár ’71-ev. ajánlom ezt a kis könyvet, amely nemcsak naptár akar lenni, hanem részben történeti összefoglaló, részben irodalmi szemle is. Ezért új köntösben és új tartalommal gazdagodva adjuk az olvasó kezébe.” Az új köntös és új tartalom igényéből azonban főleg objektív okok miatt kevés valósul meg, hiszen a 70-es évek közepéig alig tapasztalható elmozdulás, koncepcióbeli változás. Ennek okait abban látjuk, hogy az új szerkesztőnek ugyanazokkal a nehézségekkel kellett megküzdeni, mint a szlovén szerkesztőnek a 60-as évek elején: a munkatársak hiányával, mely az értelmiségi szakemberhiánnyal függött össze. A Naptár esetében ezek a problémák még jobban kiütköztek: ne feledjük, egy alig tízezer lelket számláló nemzetiségi csoportról van szó, ráadásul olyanról, amely a II. világháború után egészében értelmiség nélkül maradt. Azt is mondhatnánk, hogy a szerkesztő agilitásán múlott, hogy nem szűnt meg, mint szlovén testvére. Ilyen, majdnem légüres térben született meg, vált valósággá az évtized végére a 70-es évek elején megfogalmazott koncepció, mely a szemle-jellegben jelölte meg a Naptár valódi szerepét, és így vált művelődéstörténeti összefoglalóvá és irodalmi szemlévé. A koncepcióváltás a tartalomból is világosan kitűnik, hiszen az irodalmi rész külön fejezetet kap, elveszítve illusztratív jellegét, fórumot biztosítva az itteni magyar nyelvű alkotásoknak. Különösen három név fordul elő gyakran a Naptár szerzői között: a szerkesztő Szúnyogh Sándoré, Szórni Pálé és Varga Józsefé, akiket egy évvel később, 1972-ben egy közös antológia szerzőiként is megismerhetett az olvasóközönség, s akiket később a Tavaszvárás nemzedékeként tart nyilván az irodalmi közvélemény. 94
