Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)

A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - A szlovéniai magyar irodalom

szinte messianisztikus hite. A Körséta a fegy házudvaron című verse is erről szól:

Őrölgeti testünk sorsunk malma De töretlen hitünk túlszárnyalja És még arcunk sápcui, szívünk sorvad A remények intnek: holnap, holnap...

(1941 augusztus, Szombathely)

A fogságban írott versei közül is kiemelkednek azok, amelyek az expresszionizmus eszközeit használják fel, töredezettségükkel is tökéletes harmóniát képeznek a mondanivalóval, a „dadogó létet” hivatottak szolgálni. Tájversei is hasonló metamorfózison mennek keresztül, ezekben a drága szülőföld gonosz mostohává lényegül át, szépségébe már bele is pusztulhat a költő:

Csak a lelkeddel járhatsz még itt Hol e föld a Szellem-vendégit Tráktálja szépséggel tele.

De tűz-borából másnak csorgat,

Kenyértelen állad fölkophat.

Szépségébe pusztulhatsz bele!

(Drága föld)

Egy-egy magatartás-lehetőséggel való vívódás lesz a vers, s már csak egy lépés választja el a forradalmi lírikust a gyakorlati forradalmártól. A felszabadulással a költői szerepet a közéleti-politikai szereppel cseréli fel.

Második, posztumusz kötetében, amely a Szelíd intés címet viseli, az eddig közületien versek kapnak helyet, ezért itt nagyobb a minőségi hullámzás, mint az elsőben. Találhatók ezek között zsengék, a közvetlen, mindennapi mozgalmat szolgáló agitatív versek, amelyek a szocialista realizmus jegyében fogantak. Továbbá egy olyan szonettkoszorú-töredék, amely a poétasors kérdését feszegeti, s fájdalmasan tör föl benne a sóhaj: egy bujalángú szív itt mit akarhat? Említést érdemel az a három műfordítás is, közöttük Prešeren Pohárköszöntője, amellyel a szlovén irodalom gyöngyszemeit próbálja a magyar nemzetiség számára elérhetővé tenni, s ezzel a híd-szerep korai kialakítására tesz kísérletet. Vlaj e szép gesztussal akarta szolgálni népeink barátságának ügyét, mert korán rá93