Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
2. Olvasásszociológia
74 A MURAVIDÉKI MAGYAR KÖNYVEK VILÁGA ként sokan kivándoroltak és országon belül elvándoroltak. Lakóhelyünk a volt Jugoszlávia távoli határvidékének számított. Az 1990-es évektől csökkent a magyarok száma a Muravidéken, de paradox módon növekedett a magyar kultúrában való szerepük, főleg az értelmiségiek száma, vagyis jól működik a művelődési intézményrendszerük. A magyarok lélekszám-csökkenése főleg a vegyes házasságoknakamelyek keretein belül kialakultak a kettős identitások - az elöregedésnek, a kivándorlásnak, a megelőző 80 év során és a 60-as években kialakult viszonylagos jólétnek és nem utolsósorban a kétnyelvű oktatásnak is köszönhető. A magyar nemzetiség 910 km2 területén él a magyar peremvidéken, vagyis az ún. féregnyúlványban kb. 50 km hosszúságban és 10 km szélességben, amely 1910-ben 21 000 lelket számlált, azt követően máig hat különböző államalakulatban élt. Az élettér, amelyben a magyarok élnek, többnyire falu, vagyis kisközösség (kb. 30 vegyesen lakott, magyarszlovén település), kivéve Lendvát, mely város. Tehát a magyarság zömének az élettere rurális, kultúrája nem éppen városokban születik. A muravidéki magyarság céljait, identitásépítését mindenképpen meghatározza az, hogy jól érezze magát ott, abban a környezetben, ahol otthon van. Ahol elismert és megértést kap ahol megértik, amit beszél, ahogy kommunikál, és amit gondol. Fontos az is, hogy sajátjaival él együtt egy hazában, a szülőföldön. Ez a közös élettér a közös kultúrák tere is, itt találkozik a szlovén, a magyar, a horvát és a német kultúra, s mindez a multikulturalitás inkább a kultúrák közötti különbözőségnek a kvalitását erősíti, mintsem a homogenitását ennek a térségnek. A kultúrákat inkább a különbözőség, a sokszínűség teszi erőssé, hatásossá. A szlovéniai magyarság sajátos, a jelen pillanatban feloldhatatlannak tűnő kényszerhelyzetben van: vagy ragaszkodik a hagyományos, saját kisközösségeire épülő, kisvárosi-falusi életformához, amelyben megőrizheti nemzeti identitásának elemeit, vagy nagyvárosba költözik, és vállalja az asszimiláció biztosította új életforma kihívásait (a nyelvvesztést és a hagyomány-feladást). Az urbánus, tehát a városi légkörben magasabb iskolázottság tapasztalható, hiszen a magasabb képzettségnek megfelelő munkalehetőségek csábítják a magyarokat az urbánus környezetbe, vagy az adott városi környezet teszi eleve lehetővé a magasabb fokú képzettség megszerzését. A nagyfokú megtartó erővel rendelkező hagyományos környezetben élőkre viszont elsősorban az alacsonyabb iskolázottság jellemző, ők inkább elutasítják a közintézmények nyújtotta integrálódás lehetőségét. A felmérések szerint a mezőgazdaságban, a föld megmunkálásában és az ezzel összefüggő életvitelben való erőteljes lehorgonyozottság, valamint a jövedelem (családon belüli) felosztása még ma is jelentős eleme a kisebbség gazdasági-szociális struktúrájának (MÁK F., 2006). Valójában kik is a muravidéki magyarok? Kik azok, akik a köreikbe tartoznak, milyen alapon tartoznak össze? Mi teszi őket muravidéki magyarrá? A közös történelmi emlékezetük, bizonyos viselkedési formáik, nemzeti jelképeik, művelődési szokásaik, közös történelmi hőseik, flórájuk és faunájuk, irodalmi mítoszaik, közös íróik, költőik? A felsoroltak által hogyan reprezentálja a muravidéki magyarság önmagát? S ezt hogyan látják azok, akik nem muravidékiek? 3. Milyen a jövőképünk, kultúránk az EU keretein belül? Az Európai Unió nem más, mint egy folyamat, öntörvényszerű processzus, irányítástechnika, funkció, tartalom és érték nélküli közszolgáltatás, ami éppen az identi
