Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
2. Olvasásszociológia
A muravidéki magyarság kulturális élete 75 tás és az értékek meghirdetésének helyzetében maga is óhatatlanul ideológiává válik (KISS E., 2006). Az Európai Unió identitáshiányosan funkcionál, mint közszolgáltatási rendszer. Az EU alapelve a piac szabadságáért folyó küzdelem, elsősorban a fogyasztási cikkek eladása, ezért is hiányzik a közös történet plurális szükségességének a tudata a kialakulóban levő európai identitás szubsztanciájából (DEBELJAK A., 2004). Ezért nehéz a nemzeti kisebbségeknek belehelyezniük a stratégiájukat (ha van ilyen) az EU célkitűzései közé. Ugyanakkor minden keletközép-európai (volt szocialista) ország, amely az EU keretein belül tevékenykedik, önmagában hordozza a múlt kivételes értékeit is, amely alapjául szolgál az új identitásuk kialakításának. A muravidéki magyarságnak egyelőre nincs kidolgozott stratégiája arra, hogyan egyezteti össze saját kisebbségi identitását az európai identitás-eszmény lényegével. Illetve, hogy az európai identitás menynyire válik részévé a muravidéki magyarok identitásának? Ezt még nehezen lehet feltérképezni. Európa nem cél (Hegel), mint szélesebb haza, hanem út. Az európai identitás folyamat, amely állandó metamorfózisban van: átváltozásban, felelősségtudattal terhelten, hűség és feszültségek halmazában, összeütközések közepette. Az Európai Uniónak valójában nehéz meghatározni a határait, mert még mindig tranzícióban van, vagyis számos előítélettel és sztereotípiával kell küszködnie a működésében ahhoz, hogy kiváltságos szerephez jusson, mert a végső célja mégiscsak a kiváltság megszerzése volna. Ugyanakkor az Európai Uniónak hiányzik a közös nyelve, amelyet végül is az euro-angol helyettesít. Maga az Európai Unió is kettős szorításban szenved: az etnikai-kulturális hagyományok és a transznacionális szövetségek kereszttűzében keresi a létjogosultságát. Az Európai Unió polarizációja még nem szabadult meg a hidegháború örökségétől, vagyis a kommunista béklyótól megszabadult országokban ellenség helyett a szegény rokont kezdte látni, akinek érthetetlenül nagyok a kívánságai és gyerekes az utánzási vágya (DEBELJAK A., 2004). S ebben a muravidéki magyarság sem kivétel. Amint a két kultúra és a két nyelv (a szlovén és a magyar) közeledik egymáshoz, úgy szaporodnak köztük a vergődő lelkek, akik kettős utat járnak, két lélekből alkotnak egyet, vagy egymás mellett élnek. Nem tudom, nem tudhatom, hogy van ez pontosan, de az egészen biztos, hogy az ilyen lélek rá kell döbbenjen a felelősségre, hogy mi lesz belőlük, és fel kell csillannia a reménynek is, hogy mi lehet belőlük. Századunkban, amely főleg, itt a Muravidéken a két kultúra elkeveredésének - a multikulturalizmusnak - a korát éli, számomra kérdésessé válik, hogy a több évszázada ápolt magyar nemzetiség ún. „népi ízei” benne lesznek-e majd a multikulturális léthelyzetben? És szükség van-e olyan kétnyelvűségre, amely nem sorszerű, hanem kreált, hivatalosított, vagy történelmi és politikai döntések eredménye? Nem tudom. Én ezt egészen másképpen szeretném látni, hiszen nekem is van benne részem. Én úgy képzelem el, hogy a két sors közé került emberek kétnyelvűsége természetes, amelynek az a célja, hogy a sorsunk összekössön, és ezzel a nyelvünk is! Csak ez a kiút van. Ezt is sorsszerűén választjuk, mert az identitásunk és a másság iránti nyitottságunk ezt diktálja. Talán ez volna a kiindulópontom az elmélkedéshez, de a kompromisszumokat az ember nehezen hozza meg, számos traumát, kishitűséget, esetleges lenézést, megalázást, konfliktust, vesztes csatákat kellett átélnem ahhoz, hogy rádöbbenhessek: csak ez az utam van - a sorsszerűségem vállalása. A sorsszerűség mindig elénk tartja a tükröt.
