Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
1. A muravidéki magyar kiadványok
55 KRITIKÁK Kiss Gábor Megmaradás es művelődés peremhelyzetben Zágorec-Csuka Judit: A SZLOVÉNIAI MAGYAR KÖNYVKIADÁS-, SAJTÓÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNET 1945-TŐL 2004-IG (Lendva, 2007. 478 + 2 p.) Különleges könyvet vehet a kezébe a Muravidék története iránt érdeklődő olvasó, ha Zágorec-Csuka Judit most megjelent kézikönyve után nyúl. Különleges a szerző, és különleges a vidék is, melynek művelődéstörténetéről öszszegzését elkészítette. Zágorec-Csuka Judit a Muravidék értelmiségének egyik legszínesebb képviselője: egyszerre könyvtáros, költő, műfordító, irodalom- és művészettörténész - munkásságát épp az általa most készített kötet mutatja be a legteljesebben. (A kézikönyv alapja a szerző PhD dolgozata volt, melyet 2006-ban védett meg az ELTE Könyvtártudományi és Informatikai Tanszékén tett doktori vizsgáján.) Szűkebb hazája, a Muravidék maga is egy különlegesség a magyar „glóbuszon”: a jelenlegi országhatártól nyugatra, a Mura folyótól északi irányban az osztrák határig nyúló terület ebben az elnevezésében korábban nem létezett - az első világháborút követő szerb megszállás, a trianoni békeszerződés és azt követő történelmi viharok (1941-es magyar visszacsatolás, 1945-től újabb jugoszláv uralom, az önálló Szlovénia megalakulása) alakították, gyúrták mai formájára. Eredetileg két magyar vármegye, Vas és Zala legnyugatibb területét foglalta magába, őshonos szlovén (vend) magyar és német lakossággal. A magyar nyelvű népesség Alsólendván és környékén, ettől északra a Hetés és az Őrség falvaiban élt, azonosságtudata is ezt képezte le. Bár az első világháború végéig is peremhelyzetben voltak, Magyarország szerves részeként ezt még nem érezték, hiszen úttal-vasúttal, közigazgatással, iskolákkal, művelődéssel együtt az országhoz tartoztak. Mindezt drámai módon változtatta meg a berendezkedő jugoszláv hatalom: a határ elzárása, a vasúti kapcsolatok tönkretétele, a magyar identitás elleni tudatos hadviselés iszonyú próbatétel elé állította az itt maradt magyarságot. Elvágva Magyarországtól, messze kerülve az egyébként felélénkülő jugoszláviai (bácskai, bánáti) magyar kulturális központoktól, kitéve a hatóságok betelepítésekkel kísért elszlávosító törekvéseinek - nem csoda, hogy a trianoni döntés idején még legalább 25 ezres lélekszámú szlovéniai magyarság erős fogyásnak indult. A második világháború idején történt visszacsatolás csak részben hozott enyhületet, de újabb konfliktusokat és tragédiákat is okozott: a „vend-kérdés” kiélezése újabb feszültségeket keltett az évszázadok óta együtt élő nemzetiségek között, a zsidók elhurcolása pedig a döntően magyar érzelmű polgári réteg további gyengülését is okozta. Megsínylette a vidék a sztálini—titói szembenállást is, hiszen a magyar oldalon az ötvenes évek elején egy elképesztő méretű erődrendszert építettek ki, amelyhez a másik oldalon is fokozott határőrizet, kitelepítés társult - a peremvidéki lét ennél borzasztóbb már nem is lehetett volna. Az itteni magyarok mégsem hagyták el magukat - a titói Jugoszlávia egyik sajátos alapgondolatára, az önigazgatásra támaszkodva, 1954-ben az immár Muravi
