Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
5. Interjúk
194 A MURAVIDÉK! MAGYAR KÖNYVEK VILÁGA művek hatásából kiindulva elemzi ezt a folyamatot. Milyen a kor társ magyar irodalom szlovéniai recepciója? A kortárs magyar művek mit képviselnek a szlovén kultúra általános keretei közt, milyen jelentéssel bírnak a szlovén kultúra általános horizontján?- Megállapíthattam, hogy a ’80-as évek második felétől hirtelen megszaporodnak a kortárs magyar irodalom (rész)fordításai, és ebben fontos szerepet játszottak/ játszanak a ’86-tól rendszeressé váló Vilenicai Nemzetközi írótalálkozók. Tény, hogy a magyar irodalom a szlovén közegben - nyelvéből, hagyományából, történetéből következően -, e kulturális cserében sokáig elhanyagolható szerepet játszott és ez fordítva is így volt. Úgy látom, hogy a Találkozó fontos szerepe abban is megmutatkozik, hogy támogatja a szellemi megújulást. A megadott témákból rendezett vitaesteken a magyar szerzők mellett sok kiváló kelet-közép-európai művész is hozzászól. Többen díjazottak is voltak, Esterházy, Nádas, stb. Továbbá az elmúlt öt évben két irodalmi antológiával gazdagodott a magyar irodalom repertoárja Szlovéniában. A Vzvalovano Blatno jezero (Hullámzó Balaton) és a Jelenkor v Apokalipsi (Jelenkor az Apokalipsában) című antológiák alapvető rendeltetése, hogy betekintést adjanak, illetve egy reprezentatív válogatás révén mutassák be a legújabb magyar alkotókat. Látszik, hogy lehetséges tényleges párbeszédet nyitni a szlovén-magyar irodalom között, írók, fordítók, kritikusok, intézményvezetők, és nem utolsósorban kiadók segítségével. Ennek a dialógusnak az eredményeként jönnek létre a lefordított szövegek, könyvek: az utóbbi 15 évben 12 magyar szépirodalmi könyv látott napvilágot Szlovéniában, és ez így van a szlovén irodalommal Magyarországon is. A magyar irodalom szlovén fogadtatásában kiemelkedő szerepet játszanak egyrészt a személyek és kiadók összefonódásai, másrészt a médiumok, melyek tagadhatatlanul meghatározzák, miből lesz sikerkönyv és miből nem, valamint az olyan nyilvános események, mint a Vilenica-díj és „A Költészet és a Bor Fesztiválja”, „A folyóirat a folyóiratban” projektek. Külön kiemelendő ebben a közvetítésben a német nyelvterület, hiszen a magyar irodalom általa szerzi meg Szlovéniában a létjogosultságát, mert a szlovén kiadók még mindig a Németországban is sikert arató írók műveit adják ki a legszívesebben. Ha a magyar irodalom külföldi recepciója kerül szóba, akkor szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy a magyar művek igen marginális szerepet töltenek be az idegen kultúrákban. (így van a szlovén művek esetében is, hiszen az úgynevezett „kisirodalmak” általában marginális helyzetben van.) Ennek több oka is van, az egyik a hiányzó fordítások és fordítók. A hiányuk miatt marginalizálódik a magyar irodalom Szlovéniában, és emiatt az érdeklődés központjában sem a teljes kortárs magyar irodalom áll, hanem csak bizonyos szerzők, mint a már többször említett Esterházy, Nádas, Kertész, és ezeknek sem a főműveik. így érthető, hogy a magyar irodalomról alkotott és alkotható kép nálunk hézagos. Én úgy érzem, hogy az utolsó néhány év azt mutatja - és most újra a Vilenica Találkozót, „A Költészet és Bor Fesztiváljá”-t, „A folyóirat a folyóiratban” projektet, a megjelentetett antológiákat, a gyűjteményes köteteket, a lefordított műveket és cikkeket említhetném -, hogy enyhül az „irodalmi határok” átjárhatatlanságának problémája, és a kulturális átjárás könnyebbé válik, de még mindig kevés a kritikai visszhang. Visszatérve a kérdésedre, hogy milyen jelentéssel bírnak a szlovén kultúra általános horizontján a magyar művek? Az bizonyos, hogy egyrészt valami
