Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
5. Interjúk
A szellem finom játéka 195 lyen értéket képviselnek, másrészt viszont a szóban forgó kultúra irodalmától nagyon sok idegen elemet tartalmaznak.- Esterházy Péter müvein kívül Bodor Adám, Garaczi László, Darvasi László, Nádas Péter, Tolnai Ottó műveivel és poétikájával is foglalkoztál. Milyen gyakran írsz kritikákat vagy recenziókat a műveikről, illetve milyen alkalmakkor találkozol velük. Mi a szereped az irodalom közvetítésében?- Tanulmányokat főleg tudományos konferenciákra írok, kritikákat, recenziókat pedig csak és kimondottan azokról a művekről, amelyek megérintenek, amelyek intellektuális és esztétika sokkot okoznak nekem, és osztom Proustnak azt a véleményét, mely szerint, az olvasás során a kritikus voltaképpen önmaga énjének a könyvébe lapoz, önmagát ismeri meg egyre jobban, de sohasem teljesen. Ilyen szempontból legutóbb a horvát Igor Stiks Illyés próféta című könyve ragadtatott el, írtam is róla a Jelenkorba, és mivel szlovénul is megjelent, így szlovénul is írtam róla a Dnevnik kulturális rovatába. De ugyanígy voltam Dragan Velikič szerb író Orosz ablak című művével, teljesen lenyűgözött, és hát rendszeresen írok recenziókat a szlovénul megjelenő magyar könyvekről a Delo Irodalmi mellékletébe. Mostanában Kosztolányi Dezső Nero, a véres költő című művéről született recenzióm, legutóbb pedig Bodor Adám Sinistra körzetéről és Nádas Péter Párhuzamos történetekjéről. Ez utóbbi könyvre, mint a művészi artikuláció csúcspontjára tekintek. Az irodalomközvetítésbeli szerepem az, hogy műveket ajánlok a kiadóknak, itt is meg ott is, mármint magyar műveket nálunk, szlovéneket Magyarországon. Moderátorként irodalmi esteken veszek részt, szlovén-magyar művek elő- és utószavainak szerzője vagyok, ajánlom a szerzőket a különböző irodalmi manifesztációkra stb. Mondhatom, némi iróniával, hogy benne vagyok az irodalom körforgásában, és igen, személyesen is ismerem a kortárs magyar és szlovén szerzőket, és persze ők is engem.- Tudományos cikkeidben az irodalom és a kulturális identitás kölcsönhatásával is foglalkozol, illetve a posztmodern identitással. Ebben a diskurzusban milyen megállapításokat írtál le?- A kulturális identitás témaköre mindig is érdekelt, mivel én egy olyan miliőbe születtem bele, melyben a kétnyelvűség, a kétkultúrájúság ontológiai alaphelyzetem, lételemem. Gondolkodásomban akarva-akaratlanul feltárul a bilingvális világtapasztalatom dimenziója. Kétnyelvű életkörülményemből kiindulva egy sajátos élet- és nyelvszemléletet képviselek, amely természeténél fogva kultúraközi. És ez a kultúra- és irodalomköziség, illetve komparatív gondolkodásmód nyilvánul meg a mindennapjaimban - és tudományos elgondolásaimban. Nyelvembe és világomba bekerülnek azok az attribútumok, amelyek a kétnyelvű létezésben megélt sajátos élményvilágból táplálkoznak, sőt megmutatkoznak azok az árnyalatok, amelyek egy sajátos „magyar-szlovén kétnyelvű” kultúrát működtetnek. A két nyelv által közvetített kulturális információk nálam másként, másságukban jelennek meg. És pontosan ez érdekelt, hogy az irodalom által közvetített információk, milyen másságot mutatnak. Egyébként ez egy nagyon bonyolult kérdés, gyorsan össze lehet keverni a nemzeti identitás fogalmával, ami ideológiát termelhet. Aki nem érti és érzi a két identitásbeli különbséget, mindkettő mélységeit, rétegzettségét, az csak tudatlanul összevissza böfög, az a nemzeti identitásból kisebbségpolitikát gyárt, a zavaros, gyakran mesterkélt identitástudatával nagyon is tudatos feszültséget te
