Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)

5. Interjúk

írott szóval a megmaradásért 189- Mi adta az ösztönzést a mü megírásához?- Már egyetemista koromban tervbe vettem, hogy egyszer megírom a murántúli irodalom rövid, de annál mozgalmasabb történetét, így már a 80-as évek elején egy hosszabb tanulmányt szenteltem Vlaj Lajos háború alatt született, Versek című kö­tetében megjelent versciklusának. Később a kortárs költők megjelent köteteiről ír­tam és jelentettem meg hosszabb-rövidebb recenziókat, kritikákat. Mindig is fon­tosnak tartottam a kritika jelenlétét ezen a területen, mivel éppen ez hiányzott a leg­jobban. Például szolgált a 60-as évek vajdasági magyar irodalma, vagy még koráb­ban a Nyugat írói nemzedéke mellett működött egy kiváló kritikusi gárda is, amely mind az olvasók, mind az írók szemléletét alakította, formálta. Ez lett volna nálunk is a bevált recept, hiszen a kettő feltételezi egymást. A kötetemet kézikönyvnek szántam azzal a szándékkal, hogy bárki kézbe vehesse, és a felvetett problémákat továbbgondolja.- A feltérképezett hetven évben a muravidéki magyarság politikailag nem tudott létrehozni egy pártot, amely megvédte volna, politikai önszerveződése hiányos volt. Ön szerint miért?- A második világháború előtt szinte nem lehet olyan politikai mozgalomról be­szélni, amely megmozgatta volna az itteni magyarságot. Az emberek féltek a pár­toktól, hiszen sok minden lerakodott bennük, ami a korábbi kellemetlenségekre ve­zethető vissza. Az 50-es években Vlaj Lajosnak voltak megmozdulásai és visszalé­pései a politikában, de nem bontakoztatta ki a mondanivalóját. Később Varga Sán­dor és dr. Hajós Ferenc hivatásból is vállalták a politikában betöltött nemzetiségi szerepüket, hiszen ki kellett elégíteni ezeket az igényeket, látszólagosan is fenn kellett tartam azokat. Ők sem támaszkodhattak egy jól bevált módszerre, politikai hagyományra. 1975-ben létrejött a magyar nemzetiségi önigazgatási érdekközös­ség, amely pozitív hagyományokat teremtett a politikában is. Szinte a semmiből jött lét­re, és nagy nehézségek árán, de felborzolta egy kicsit az állóvizet.- A magyarság demográfiai csökkenése erősítette az asszimilációt. Egy idézetet is említ ennek alátámasztására: „Ha egy né­pesség nem érez távlatot a létezésében és fejlődésében, akkor nem is vállalja az új nemzedék bővülő reprodukcióját és prokreációját.” Ezt hogyan lehet bővebben értelmezni?- Ez az idézet a vajdasági Mimics Kár­­olytól való, aki a 60-as, 70-es, sőt a 80-as évek társadalmi és politikai viszonyait vizs­gálva jutott erre a következtetésre. Nálunk inkább az a tendencia érvényesült, amely nemcsak a Muravidékre, de az egész szlo­vén társadalomra is érvényes. Nálunk az úgynevezett egykézés volt a jellemző, keve­sen vállaltak két, illetve több gyermeket. unni síi. 0 KOMIM A SZLOVÉNIAI MAGYARSÁG 1919-1*8» Bence Lajos: írott szóval a megmaradásért. Győr, 1994; Győr-Lendva, 1996

Next

/
Oldalképek
Tartalom