Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
5. Interjúk
190 A MURAVIDÉKI MAGYAR KÖNYVEK VILÁGA Pedig a populáció növekedéséhez legalább három gyermek szükséges. így a többgyermekes nagycsaládok megszűntek vidékünkön. Ehhez járult még egy viszonylagos jólét, amely szintén ellenkező hatást váltott ki, és a népesség fogyatkozását segítette elő. A fiatal házasok nem a gyermeknevelést, hanem a kényelmes, nyugodt, vesződés- és problémamentes életet választották. Az okok felsorolását még folytathatnánk.- A könyvben külön fejezetben foglalkozik az oktatással és a kétnyelvű oktatással is. Mik voltak a kétnyelvű oktatás buktatói?- A hazai szakemberhiány miatt nem foglalkoztak a kétnyelvűség ügyével anynyit, ahogy elvárható lett volna. Egy biztos: nem az anyagiakon múlott, hogy nem sikerült ténylegesen is világszenzációt csinálni belőle. A kétnyelvű oktatási modellnek megvolt mind az anyagi, mind a politikai támogatottsága. Először is fel kell tennünk azt a kérdést, hogy mit tudott a kétnyelvű oktatás nyújtani, és miért került válságba a 60-as évek végén, amikor a szlovén politika sem akart kiállni mellette, és a megszüntetésére irányuló törekvések eljutottak az Alkotmánybíróságig. A per a kétnyelvű oktatás további folytatása mellett végződött, de már akkor érződtek azok a látszólag szunnyadó nacionalista erők, amelyek a rendszerváltással erősödtek fel csak igazán. Ezekkel az erőkkel kellett titkos kompromisszumra lépni, s ennek a kompromisszumnak a rovására írandó, hogy a 70-es években nem történt előrehaladás a kétnyelvű oktatásban, fejlesztésére nem fektettek különösebb hangsúlyt. 1981 -ben, amikor elkezdtem tanári pályámat, meg kellett állapítanom, hogy a gyerekek a középiskolába lépve magyar nyelvből nehezen érik el az írásbeliség szintjét. Felmérések ugyan voltak, de nem a valós problémákat kutatták. Féltek, hogy ezek felszínre hozzák azokat a negatívumokat, amelyek tovább mélyítik a feszültségeket a többség és a kisebbség között.- Milyen perspektívákat jósol a magyar sajtónak?- A sajtó terén is hatalmas a lemaradás, hiszen jóformán csak a 80-as évektől beszélhetünk bárminemű fejlődésről e téren. Kevés volt a kezdeményezés, hiszen sok mindent meg lehetett volna valósítani, ha lettek volna emberek, akik tervszerűen tudták volna alakítani a szlovéniai magyar tájékoztatás ügyét. Pedig rengeteg lehetőséget látok most. A sajtó technikai fejlődésével lépést kell tartani, hiszen megkönnyíti a munkát, ugyanakkor tehetséges fiatal munkaerőt kell megnyerni ennek a cseppet sem könnyű, de rendkívül fontos tudatalakító, tudatformáló tényezőnek, amely nélkül egyetlen kisebbség sem maradhat fenn.- A szlovéniai magyar irodalom egyik ismérve az volt, hogy nem voltak hagyományai. A tanulmányból mégis kiderült, hogy ez az állítás egészében mégsem állja meg a helyét. Melyek azok a hagyományok, amelyekbe kapaszkodni lehetett?- A szlovéniai magyar irodalom élő hagyománya hosszú évekig Vlaj Lajos volt, és a népköltészet. Erre már Palkó István, az itteni irodalom első kritikusa is felfigyelt a Tavaszvárás-nemzedék íróinak antológiakötetéhez írt előszavában. A hagyomány megítélésében nem hagyható figyelmen kívül a 16. századi lendvai nyomdászat és az itt zajló művelődési tevékenység. Ekkor ugyanis a régió központja volt Lendva, kár, hogy ezt a központi jellegét a későbbiek során nem tudta megtartani. Ma is sok tanulsággal szolgál Pável Ágoston esete, aki a századvégen innen indult el a magyar irodalom és a tudományosság felé. Ő úgy tudott két népet szolgálni, hogy közben nem felejtette el anyanyelvét.
