Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
4. Irodalomtörténeti írások
172 A MURAVIDÉKI MAGYAR KÖNYVEK VILÁGA téri fokozatot ért el. Az akadémia elvégzése után kiutazott Franciaországba, ahol bebarangolta Combarelles, Font de Gaume és Lascaus történelem előtti barlangjait, amelyekben megcsodálta az őskori művészet remekeit. Majd Párizs lett rá nagy hatással, a világváros román kori építészeti remekeivel. Gábor Zoltán útleírásaiban filozófiatörténeti és művészettörténeti rálátást nyújt az olvasók számára azokról a helyekről, ahol járt, és arról a korról, amikor a műalkotások keletkeztek. Útleírásaiban nyomon követhető művészettörténeti és művelődéstörténeti műveltsége is, amely nagyon fontos tényező az önéletírásában, hiszen nemcsak adatokat és tényeket közöl, hanem egyfajta művészi gondolkodásmódot is prezentál vele. O az, aki festőművész és író is egy személyben, de bölcs emberként képviseli mindkét szerepét. Gábor Zoltán önéletírásában, biográfiai művében összegezi életét, művészetét és identitását. Párizst, a művészetek városát, az európai kultúra központját is úgy írta le, mint ahogy ezt a kultúrtörténészek teszik - szívvellélekkel. A festőművész nemcsak látta a nagyváros kultúrtörténeti csodáit, hanem át is érezte a létrehozott építészeti értékek lényegét - a művészetet erősítő és ható energiákat. Visszatérve Zágrábba, bekapcsolódott a kulturális és művészeti életbe, barátja volt Sinko Ervin híres író, aki segítette a pályája kibontakozását. Két mandátum erejéig főtitkára lett a Horvát Képzőművészek Egyesületének, és számos cserekiállítást szervezett a magyarországi és a horvátországi képtárak közt - építette a horvát-magyar képzőművészeti kapcsolatokat országos szinten, de ápolta a Keletberlini képzőművészeti kapcsolatokat is. Önéletrajzi művében Gábor Zoltán alapos elemzést is ad néhány festményéről, és azoknak az esztétikai értékét is felmutatja (Politikusok sétája, Trófeák, In memóriám Piero della Francesca, Menekülő lepke, Az eltaposott virág stb.). Gábor Zoltán önéletírásában vissza-visszatér Lendvára, ahol barátai élnek, szoros kapcsolatot alakított ki Gálics István festő- és grafikusművésszel, Tompa Jože gyártulajdonossal, Király Ferenc szobrászművésszel, Suzanne Király-Moss festőművésszel, Bence Lajos, Szúnyogh Sándor, Zágorec- Csuka Judit költőkkel és azokkal az értelmiségiekkel, akiknek fontos a művészet, mint önkifejező és élvezhető forma. A Négy évszak című történeti freskósorozatában Alsólendva fejlődéstörténetét mutatta be. A művész ezt az alkotását Lendvának ajándékozta, a freskók láthatók Lendván, a volt községháza épületének falain, valamint a Lendvai Várgaléria folyosóit is díszítik olajfestményei. Gábor Zoltán visszavonultan és magába zárkózottan éli idős éveit, de még mindig alkot, fest és ír. Talán ez az az erő, amely életben tartja. Hogy mit is akar ezzel elérni, megtudhatjuk az önéletírásából: „De miért is festünk, miért csináljuk mindezt, kérdezem önmagámtól. Mit jelenthet e tett, a mérhetetlen univerzumban? Se Gábor Zoltán Keserédes emlékek. Lendva, 2010
