Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
4. Irodalomtörténeti írások
Gábor Zoltán Keserédes emlékek című önéletírása 173 nem jót, se nem rosszat, azaz semmit - és mégis csináljuk. Az, aki fest, az talán azért teszi, mert valami erősebb erő sugallja neki, hogy azt tennie kell.” És mi ez a sugallat? „A tehetsége, amelynek a tényezőivel Isten munkálkodik. Miért teszi: önmagáért, a családjáért, a népéért, a hazájáért? Önmagáért azért, mert ez a küldetése, a családjáért, mert ők segítik ezen az úton végigmenni, a népéért, mert van hungarus tudata és identitása, és a hazájáért, mert Zágráb befogadta és ott kapott lehetőségeket a művészi kibontakozására. És Lendva, mert, szülőföldje.” Gábor Zoltán festőművészt személyesen is ismerem, számtalanszor felkeresett a Népújság szerkesztőségében, amikor újságíró voltam, s azt követően is mindig a művészet, a magyarság és kultúra érdekében tette ezt. Gábor Zoltánt minőségi embernek, értelmiségi művésznek ismertem meg, aki szerénynek és érdeklődő természetűnek tűnt. Több évtizedes zágrábi léte ellenére is kitűnően beszélte az anyanyelvét és kitűnően írt magyar nyelven (Postagalamb - 1982; Apisz nyomán - 1990; Tragom Apisa - 1993; Elmondom - 1995; Kazivanja - 1998). Őt annak a festőművésznek és írónak tartom, aki több országban szerezte meg a műveltségét (Budapest, Zágráb, Bécs, Párizs), aki gondolkodásában erősen kötődött a gyökereihez, szülővárásához, Lendvához, de európai rálátású és gondolkodású művész, aki messzire látott és a látottak mögött értette az összefüggéseket, amelyet színekben és gondolatokban fejezett ki. Gábor Zoltán önéletírása valójában a művész önfeltáró lélekelemzése és vallomásszerű írásmódja szerint az önéletírás mint szépirodalmi műfaj legjobbjai közé tartozik. Az önéletírás bizonyos értelemben az emlékiratnak az író egész életére kiterjedő változata. Ennek bizonyítékául szolgál a Keserédes emlékek című önéletírása, amelyet minden elismeréssel ajánlok kiadásra, hiszen Gábor Zoltán megérdemli, hogy hírt adjon önmagáról és koráról, arról a multikulturális létről, amelyben élt és amelyet megélt. (2010) Kés nélkül jöttél, fegyvertelenül... Utolsó búcsú Gábor Zoltán festőművésztől Gábor Zoltán lendvai származású, Zágrábban élő festőművész halálhíre a lendvai Szent Katalin templom előtt ért, amikor vasárnap reggel felhívott Bence Lajos, aki átadta a gyászhírt. Mindenre gondoltam, de a halálára nem, s arra sem, hogy elment örökre az ismeretlen örökkévalóságba. Lassan elindultam kocsimmal Kapca felé, feltettem a napszemüvegemet, mert hullottak a könnyeim. Egy baráttól csak így lehet elbúcsúzni: érzésekkel és könnyekkel. Gábor Zoltán festőművésszel a Népújság szerkesztőségében találkoztam először, ahol felkeresett, mert meg szeretett volna velem ismerkedni, mint újságíróval. Az ismerkedésünkből barátság lett, hiszen számtalanszor írtam a képzőművészeti kiállításairól és a műveiről is. Tavaly tavasszal a zágrábi Ady Endre Kultúrkörben mutatta be Tragom Zrinskih című horvát nyelvre fordított tanulmánykötetemet, s azt követőn még az ősz folyamán felkerestük otthonában. Ez volt az utolsó találkozásom vele. Akkor még derűs volt, ba
