Szúnyogh Sándor: Muravidéki kincsesláda. Gyermekjátékok és népmesék Muravidékről (Lendva, 1997)
Bevezető
Bevezető A Muravidéki kincsesládának három fiókja van. Az elsőben a Szúnyogh Sándor által az 1980-as években Alsó- és Felsőlakosban, Gyertyánosban és Dobronakon Gömbös Annától, Vörös Máriától, Bazsika Ilonkától és Sánták Ilonától gyűjtött kiolvasókat és gyermekjátékokat találjuk. Az eredeti gyűjtésen alapuló szövegek - irodalmi nyelven, helyi tájszókkal színezve - első ízben kerülnek közlésre. A második fiókban olvashatók a már publikált muravidéki mesék irodalmi nyelven, a harmadikban pedig nyelvjárásban. A kiolvasóknál nem a tartalom, hanem a rímek összecsendülése a fontos, s ezért lehetnek néha gondolatilag összefüggéstelenek is. A játékok között találunk országosan (Ispiláng, Tüzet viszek, Elvesztettem páromat, Gyertek haza ludaim) és a szomszédos Vas és Zala megyei falvakban (Egy kis várat kerítettem, Siess kecske) ismerteket. De vannak olyanok is, melyek változatát az Alföldről (Érik a dinnye) vagy a Székelyföldről (Lyukas korsó) jegyzi a Magyar Népzene Tára. Többségük énekes körjáték, amely dallamból (bár ezek kottája hiányzik ebből a kötetből), szövegből és térformát alkotó mozgásból, színjátékszerű cselekményből tevődik össze. Gönczi Ferenc 1895-1905 között gyűjtött néprajzi adatokat - köztük népköltészeti alkotásokat is - Göcsejben és Hetésben. 1914-ben megjelent könyvéből (Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése) a népköltészeti részt kihagyta, mivel annak gondos előkészítésére nem volt elég ideje. A gyűjtemény kiadására, melyben csak a gyűjtés helyét közli, csak 1948-ban került sor (Göcsej népköltészete). A mai muravidéki falvak közül Radamoson és Lendvahosszúfaluban 12 kiolvasót, valamint öt párosforgós és kergetős körjátékot jegyzett fel (Kerembózsa-kocsikázás, Ispiláng, Szedem szép rózsáját, Beültettem kiskertemet, Angyal és ördög). 7
