Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)
A front összeomlása és a visszavonulás
amin lehetett főzni és sütni is. Ha valakinek nem tetszett az a kaja, amit kapott, akkor főzött vagy sütött egy kis burgonyát, és azt fogyasztotta. Mivel a legénységi bunker teljesen a földben volt, a tetejére gerendákat kellett egymás mellé rakni úgy, hogy a föld ne potyogjon ránk. Az első sor gerendára tettünk még egy sort keresztben. Az így elkészült födémet pedig 1-1,20 m földdel töltöttük fel. Ebben a bunkerban attól nem kellett félni, hogy egy esetleges orosz tüzérségi telitalálat esetén a lövedék átüti a tetőt. Úgy gondoltuk, hogy még egy kisebb méretű, repülőből ledobott bomba sem szakíthatja át bunkerünk födémét. De amikor az ágyúkkal leadtunk néhány lövést, észrevettük, hogy a robbanás meg a rezgés által a föld még a gerendák között is hullani kezdett. Hogy ezt megakadályozzuk, a mennyezetre alulról deszkát szegeztünk föl. Mivel még akkor is hullott a föld, valaki hozott kátránypapírt, amit felszögeztünk a deszkákra, s ez végre sikert hozott. A bunkerünk hátulsó oldalára csináltunk egy kis ablakot, hogyha elöl nem tudnánk kimenni, azért valahogy el tudjuk hagyni a terepet. A löveg- és a legénységi bunker a föld alatt össze volt kötve futóárokkal. Ilyen föld alatti búvóhelyek készültek mind a négy ágyú és a hozzájuk tartozó legénység részére. Külön-külön készültek bunkerek a tiszteknek, rádiósoknak, telefonosoknak és a felderítőknek is. Az ütegnek egy közös bunkerje volt, melyben a konyha lett berendezve. Meg lehetne kérdezni, hogy honnan szerezte be a katonaság a fronton a különféle építőanyagot? A Don folyó innenső oldalán állt egy nagy falu, a neve Gremjacsje volt. A gyalogság első lövészárkai ebben a faluban húzódtak. Itt állandóan lövöldözés volt, még akkor is, amikor a gyalogság a futóárkokat ásta. Ott volt a front első vonala, ezért civilek ott nem tartózkodhattak. Egy nagyobb részük már korábban elment a közeli falvakba, aki pedig maradt, azt később kihajtották a faluból, ami így ki is ürült. Amikor a téli állás készítéséhez nekifogtunk, akkor a kocsisok elkezdték szállítani az építőanyagot a faluból. Minden anyagot, amelyre szükségünk volt, a lebontott házakból biztosítottunk. Mielőtt megjött a nagy hideg, el is készültünk a téli állással. A védőbunkerekben nagyon jó helyünk volt ahhoz képest, hogy a hideg orosz télben voltunk, ráadásul távol a magyar hazától. Ez idő tájt nem hiányzott semmink. Élelem volt elég, s ha valakinek nem tetszett, amit kapott a konyhán, az krumplival helyettesíthette, ha akarta. Az ugyanis volt bőven, a kocsisok még szállították is, mert amikor június 28-án Kurszkból elindítottuk a támadást, akkor már az orosz parasztok a földeket 57
