Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)
A Don menti napok
hogy a rozs le van tiporva, ezért hang nélkül értesítették egymást, hogy itt lehet valami. A fiúk követve - a letiport rozsban - a nyomokat hamarosan meg is találták a négy személyt. Mind katonák voltak. Valószínű két tiszt, meg annak a két csicskása. Egyikük ki volt állítva őrségre, míg a másik három betakarózva aludt. A mieink szerencséje az volt, hogy az őr is elaludt. Hárman vagy négyen halkan odamentek az őrhöz, és mire az felébredt, már a géppisztolyát elvették tőle. Azután az alvók mellől is elszedték a puskákat, így fegyver nélkül nem tudtak védekezni, a foglyaink lettek. De nekünk a foglyokat át kellett adni a németeknek. Hogy a németek mit csináltak a foglyokkal, azt nem tudtuk; valószínűleg agyonlőtték őket. Július 22-én reggelre nagy eső volt. A mi közös kis bunkerünkbe is befolyt a víz: összesen 12 vödörnyit mertünk ki belőle. Július 23-án az orosz támadott, de nem ért el semmi eredményt. Nekünk is sokat kellett lőni (2. sz. melléklet). Július 24-29-ig semmi különös nem történt. Július 30-án esett az eső egész nap meg egész éjjel. Még július 31-én reggel is folytatódott az eső, Rata nem jött egy sem, egész éjjel csönd volt, csak nekem kellett néhány gránátot kilőni. Majdnem minden éjjel lövettek, legtöbbször kétszer vagy háromszor is. Augusztus 1-én semmi különös nem történt. Augusztus 2-án szép napra ébredtünk, csak nagyon hideg volt. Augusztus 3-án vagy 4-én egy kullancs beleragadt a lábam szárába, és nagyon viszketett. Mutattam a tűzmesternek, aki azt mondta, hogy menjek az orvoshoz. Következő napon, augusztus 5-én el is mentem az orvoshoz, mert addigra már nagyon megkékült a lábam egy akkora helyen, mint a tenyerem, a kullancs meg olyan nagy volt, mint egy jókora borsószem. Az orvos adott egy injekciót és azt mondta, hogy jöjjek vissza 2-3 nap múlva. Meg is gyógyult a lábam szépen. Még aznap reggel több orosz repülő is támadott bennünket. A Rátákból öt bombát dobtak le, de sebesülés nem történt. Egy repülőt a légvédelemnek sikerült lelőni. Augusztus 6-án éjjel a tüzelőállástól délre egy Rata ledobott egy Sztálingyertyát. Reggel Szabó tizedesnek mondtam, hogy nem lehet messze, menjünk megkeresni az ejtőernyőt. Meg is találtuk. Hatalmas nagy volt, akkora mint egy bábos sátor, selyemféle szövetből készítve. Ráírtuk az anyagra a nevünket, meg hogy hol találtuk és mikor, de az ütegparancsnok elvette tőlünk, pedig haza akartuk vinni. Most pedig leírom, hogy hogyan teltek a nyári napok a frontvonalon. Semmi 4i
