Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)

Előrenyomulás a Donig

így sem vesztette el. Azt mondták, hogy mikor az orvos bekötözte, folyton káromkodott és azt ecsetelte, hogy ha meggyógyul, mit fog csinálni az oroszokkal.

Azon a napon kb. 200 lövedéket lőttünk ki egy-egy ágyúból.

Ez június 28-án volt, de éjjel már nem kellett sokat lőni, úgy gondoltuk,

A magyar tüzérek nyomulnak előre az orosz fronton 1942 nyarán

hogy az oroszok el is futottak.

Június 29-én reggel még párat lőttünk, majd hamarosan elindultunk előre, de ez már az oroszok területe volt. Itt-ott találtunk orosz halottakat, de nem sokat.

Június 30-án is lőttünk néhányat, és nyomultunk tovább előre.

Július 1-én is csak mentünk tovább. Egy faluban volt a tüzelőállásunk, és ott egy orosz civil agyonlőtt egy gyalogos tizedest. Egy másik gyalogos meg agyonlőtte azt a civilt. Az egész faluban házkutatás volt. Egyszer csak azt vettük észre, hogy elkezdett valaki lövöldözni felénk egy házból. Lehetett látni, hogy a pincéből lőnek. A mieink körülfogták a házat és úgy tettek, mintha elölről támadnának, miközben hátulról megközelítették a pincét, és bedobtak néhány kézigránátot az ablakon. Ezt követően megszűnt a lövöldözés. A pincében csak nők meg gyermekek voltak, összesen öten.

Aznap még három tehenet szajréztunk, utána indultunk előre.

Július 2-án szép reggelre ébredtünk. A gyalogosok mesélték, hogy találtak egy bunkerban egy raj magyar katonát, mind dum-dum golyóval hátulról fejbe volt lőve. Biztos, hogy az oroszok fogták el és lőtték fejbe őket. Az iratokból meg a képekből - melyeket náluk találtak - megtudtuk, hogy zalaiak voltak.

33