Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)

Előrenyomulás a Donig

Július 3-án ismét mentünk előre. Megálltunk és megint lőni kellett. Megláttunk az úttól nem messze egy halottat. Teljesen meztelen volt, de már fel volt puffadva: akkora volt a hasa, mint egy hordó. De azt nem tudtuk, orosz-e

A tüzérség előrenyomulása az orosz fronton,

1942 nyara

vagy magyar.

Megint tüzelőállás. Itt már többet lőttünk. Délután megint irány előre. Már közel voltunk Tim városához. Ez egy kis város, de úgy látszott, hogy valami központ lehetett, mert a városnál komoly gyalogsági harcok folytak. Egyszer csak kiált a tűzmester: „Vida, tűzkészültség!”. Jól van, mondtam és egy gránátot kilőttünk. Kis idő múlva megint mondta az elemeket, de nekem úgy tetszett, hogy majdnem ugyanaz, vagyis négy-öt km és csak egy-két méter a különbség. Utána még hozzátette, hogy nagyon pontos irányzást kér. Kis idő múlva, miután elment a lövés, azt mondta, hogy még egy lövést, de új elemeket nem adott. Elment a harmadik lövés is. Kovács zászlós is ott volt a telefonnál, s egyszerre csak kiáltozni kezdett, hogy éljen Vida, éljen Vida, még ugrált is örömében. A csicskásának meg azt mondta, hogy Kunics, a bőröndömet, nekem meg odaszólt, hogy Vida, hozzám. Amikor odamentem hozzá, elővett egy liter pálinkát meg egy kupicát, teletöltötte, és azt mondta, hogy igyam meg. Akkor megkérdem, hogy miért van ez. Erre ő azt felelte, hogy a gyalogosok már kétszer is megrohamozták a várost, de nem tudták bevenni. Akkor észrevették, hogy az orosz figyelők bent voltak a templomtoronyban, és onnan lesték az egész terepet. így tudták irányítani a harcot, és ezért nem bírták a gyalogosok elfoglalni Tim városát. Utána adott még egy kupica pálinkát meg egy skatulya Symphoniát is.

Úgy másfél-két órán belül már mentünk is Tim alá. Ott tüzelőállást kellett foglalni, de onnan nem lőttünk.

34