Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)
Bevonulás és kiképzés
Bevonulás és kiképzés 1941-ben, mikor Németország megtámadta Jugoszláviát, 21 éves voltam. Egy évvel korábban már a jugoszlávok besoroztak katonának, de nem vittek el, mert közben Németország megtámadta Jugoszláviát, és az ország rendje ezzel felborult. A Muravidéket és a Muraközt 1941. április 16-án visszacsatolták Magyarországhoz. Július 2-án az 1920-ban született férfiaknak sorozásra kellett menniük, köztük nekem is. A sorozáson alkalmasnak találtak, és október 13-án már be is kellett vonulnom Nagykanizsára, a 9. tábori tüzérosztályhoz. Innen - Lendva környékéről - tízen vonultunk be magyarok, de Muraszombat környékéről még sok szlovént, Muraközből pedig horvátot soroztak be. A nem magyar nemzetiségű bevonulok nem tudtak jóformán semmit sem magyarul. A nagykanizsai Gábor Áron tüzérlaktanya a negyvenes években Az első nap, amikor még nem voltunk elosztva, a katonákkal beszélgetve megtudtam, hogy a 2. üteg Csáktornyára lesz kihelyezve. Az üteg kiképzése tehát ott lesz. Én aztán úgy gondoltam, hogy jobb volna Csáktornyán szolgálni, mint Nagykanizsán, hiszen az előbbi várost jól ismerem, meg közelebb is van a szülőfalumhoz. Engemet az írnok a második ütegbe sorolt be. Egy kis furfanggal sikerült a falubeli Kosa Ferencet is áthelyeztetnem ide. A Kanizsa környéki magyar fiúk féltek, hogy őnekik Csáktornyára kell menni. Ezért könnyen akadt közülük egy, aki elvállalta, hogy ha lehet, inkább Kanizsán szolgálna, mint Csáktornyán. Ezt elmondtam a petesházi Kosa Ferencnek, és megkértük az írnokot, hogy cserélje fel a két bevonulót. A csere után egy kis sörrevalót azért kellett adni az írnoknak. 14
