Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)

Bevonulás és kiképzés

Vida István tüzér (balra) és Kálec István utász (jobbra), petesházi jó barátok

Miután felöltöttem a katonaruhámat, azonnal elindultunk vonattal Csáktornyára. Mi, néhányan Lendva környékiek, a petesházi Kosa Feri, a lakosi Bazsika Jancsi meg én Csáktornyára kerültünk. Nagyon örültünk, hogy még közelebb lehettünk az otthonhoz, a magyarországiak meg féltek, hogy most a horvátok között kell nekik katonáskodni.

A Csáktornyái laktanya a negyvenes években

Elkezdődött a katonai élet. Második vasárnap már jött is az apám utánam. A harmadik vasárnap meg már egynéhányunkat kiengedtek a városba az öregkatonákkal. Ahogy kimentünk, a városban mutattam nekik, hogy mi merre van. Ők csodálkoztak, hogy én honnan tudom mindezt, honnan ismerem a várost. Akkor mondtam nekik, hogy nem vagyok idevalósi, de nagyon jól ismerem a várost, hiszen csak 14-15 km távolról való vagyok, és sokszor jártam már a városban.

A negyedik vasárnapra már kaptam eltávozást, így hazalátogathattam. Az