Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A megszállás kezdete
zetiségek megfelelő képviseletet kaptak. A Zala megyei Nemzeti Tanácsban Csáktornyát Filipič Lajos és Rhnernié Nándor képviselte. A magyar kormánynak tudomására jutott a Zala megye déli járásaiban bevezett statáriális intézkedések hamis színben való feltüntetése, annak kedvezőtlen horvát visszhangja. A horvát hivatalos szervek tájékoztatására a kormány Zágrábba küldte dr. Bállá Aladárt. Küldetése nem járt teljes sikerrel, a horvát vezetők tájékoztatása ellenére is aggályukat fejezték ki az események miatt. A kormány a jó magyar-horvát viszony fenntartása érdekében november 25-én megszüntette a statáriumot. Bosnyák Géza Zala megyei főispánt, a statárium elrendelőjét elmozdította állásából. Őt tették meg egyedüli bűnbaknak, pedig az intézkedés megtétele előtt azt bejelentette a belügyminiszternek, aki azt tudomásul vette. A kormányintézkedésekkel együtt megkezdődött a Muraközben élő horvátok nemzeti önrendelkezésének rendezése. Dr. Hamburger Jenő Nagykanizsán működő kormánybiztos 1918. december 6-án jelentést terjesztett a kormány elé. Jelentésében javasolta Muraköz vármegye felállítását, benne a horvát igazgatást, a nemzeti nyelvhasználatot és oktatást. Jászi Oszkár miniszter az önálló megye határát tágabbra kívánta megvonni. Egyesíteni akarta benne a muraközi horvátokon túl a szomszédos alsólendvai és muraszombati járásokban élő délszlávokat, a vendeket is. A létrehozandó, délszláv nemzetiségiekből álló autonóm terület minden megyét megillető jogosultságot megkapott volna. A konkrét szervezésekre Obál Béla kormánybiztosként kapott megbízást, és megkezdte munkáját a helyszínen. A Magyarországon megtett intézkedések és az autonómia kialakítása alatt főleg a Dráván túli területen élő horvátok között megkezdődött a szervezkedés Muraköz erőszakos elszakítására.20 Amint az már az előzőkben említésre került, a magyar statáriumra, mint ürügyre való hivatkozással 1918. november 12-én horvát nacionalisták megkísérelték Drávavásárhelynél az erőszakos betörést és a Muraköz elszakítását. Ezt a magyar karhatalmi erők megakadályozták. A kisérlettevők látták, hogy nagyobb katonai erőre van szükségük tervük végrehajtásához. Ivan Novak, aki a Muraköz képviselőjeként a zágrábi Nemzeti Tanács tagja volt, kihallgatást kért Sándor trónörököstől. A kihallgatáson Muraköz fegyveres felszabadítását szorgalmazta. A hivatalos szerb-horvát-szlovén központi kormány nyilvánosan nem vállalhatott szerepet egy ilyen katonai akcióban, mert az a “belgrádi katonai egyezmény” megsértését jelentette volna, maga után vonva a diplomáciai bonyodalmakat. Azonban a trónörökös közölte, hogy “...ez a terület is hamarosan fel lesz szabadítva”. 28
