Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A megszállás után
perlaki, a Csáktornyái és a belatinci járások teljes egészében megszállás alatt álltak, addig az alsólendvaiból még 31 község ténylegesen magyar közigazgatás alatt maradt. A megszállás körülményeire figyelemmel a járási főszolgabíróságok feladatát újrafogalmazták. A Zala megyei alispán az érintett főszolgabírók feladatául adta a községek és körjegyzőségek személyi ügyeinek intézését, a gyámügypénztári teendők ellátását, a megszállt területek lakosságának támogatását “...és azt a tudatot tartsa fenn, hogy a megszállás alá került lakosság a hazai hatóságok részéről nincsen teljesen elhagyva és hogy a hatóságok visszavonulása és ezen területen a magyar állami élet szüneteltetése csak kényszerítő okból ideiglenesen történt...”.90 Hasonló szervezeti intézkedést tett Vas megye alispánja is. A megszállást követő napokban, 1919. augusztus 30-án a muraszombati és a szentgotthárdi járás községeinek közigazgatását a szentgotthárdi főszolgabíróra bízta, amelyet később módosított. A módosítás után létrehozta a muraszombati szolgabírói hivatalt Szentgotthárd székhellyel. Főszolgabirónak a korábban is e tisztséget ellátó Horváth Pált nevezte ki. A főszolgabíró és hivatala illetékessége a meg nem szállt három községre: Velemérre, Gödörházára és Magyarszombatfára terjedt ki. Később a területe a libái (Liebau) és a péterhegyi (G. Petrovci) körjegyzőségekre is kiterjedt. A főszolgabíróság feladata hasonlóképpen került meghatározásra mint az a Zala megyei megszállt járásoknál történt. Ami bővebb volt benne, az az erkölcsi, politikai elvárás. Ezt a következőképpen fogalmazta meg Vas megye alispánja: "... ismerje minden általa szabadon választható eszközzel a vend irredentizmus állandó ébrentartását és szítását, s a kényszerítő okok megszűnésével a megszállva volt területek jogfolytonosságának sürgős helyreállítását.”91 Hogy hogyan tett eleget Horváth Pál az erkölcsi elvárásnak, példázza a Területvédő Liga (TEVEL) tevékenységének támogatásában való részvétele is. A TEVEL jelentőséget tulajdonított annak, hogy az ország bármely megszállt területén megtartsa a volt magyar értelmiséget, a közigazgatásban résztvevőket. Anyagilag is támogatta a megszállt területen maradottakat. Ez történt a Muravidéken élők esetében is 1920 augusztusában. Horváth Pál 3000 koronát kapott a TEVEL-től a visszamaradtak támogatására. A nem nagy összeget arányosan elosztva a következőknek juttatta el: Horváth Károlynak Szarvasiakra (Rogašovci), Saruga Frigyesnek Felsőlendvára (G. Lendava), Rülics Istvánnak Perestóra (Pertoéa), Nagy Istvánnak Urdombra (Fokovci), Sárkány Ádámnak Péterhegyre (G. Petrovci), Keresztury Kálmánnak Mártonhelyre (Martjanci), Deutsch Gizella postamesternek Pártosfalvára (Prosenjakovci).92 Az igazgatási területükön kívül működő főszolgabírók feladatai, az álta
