Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A megszállás után
luk intézett ügyek magukon viselték a Muraközben uralkodó állapotokat. Következzék néhány példa ennek illusztrálására. A megszálló katonaság visszaélései, lopásai, betörései kiterjedtek a közeli magyar területekre is. 1920 áprilisában a gödörházi körjegyzőségen terjedelmes jegyzőkönyv készült Velemér község lakóinak sérelmeiről. Bicsák Pál hegyi pincéjébe betörtek, az őrjárat ott tanyázott, az összes szőlőkaróját és az épület farészét eltüzelték. Booh Mihályt arra akarták kényszeríteni, hogy bort adjon, amikor ezt megtagadta puskatussal megverték. Ifj. Antal Józsefet magyar területről a megszállt területre akarták kényszeríteni. Amikor ellenállt, úgy megverték, hogy két hétig ágyban feküdt. Vas Györgyöt puskatussal és korbáccsal való megveréssel arra kényszerítették, hogy a demarkációs vonaltól több méterre lévő szőlő ásását hagyja abba. A jegyzőkönyv hasonló eseteket rögzít Both Imre, Gyenese Zsigmond, Tóth Ferenc, Vas Ferenc, Vas Dániel és Balog Ferenc előadásában. A jegyzőkönyvben foglaltakat hivatalos eljárással a jugoszláv követséghez továbbították. A válasz 1920 decemberében érkezett meg. A jugoszláv hatóságok a történteket “célzatosnak” és “tévesnek” minősítették, sőt követeléssel léptek fel: állításuk szerint Gödörháza (Gederovci) térségében 1919. szeptember 8-án az őrségüket a magyarok megtámadták, a parancsnokot megölték és két katonát súlyosan megsebesítettek. Mindezért kártérítést követeltek. A megszállók állítására konkrét magyar adat nem merült fel.93 Az viszont tény, hogy a kezdeti időszakban magyar részről voltak átlövések. Frajncsics Ferenc mottolyádi (Motovilci) idénymunkás és további környékbeli (Felsőlendva, Szarvasiak, Vaskapornak, stb.) 26 társának aratógabona-kiviteli engedélye függött össze a megszállt terület határainak lezárásával. A megszállók a határ lezárásával lehetetlenné tették az idénymunkások 1919. évi aratórészének hazaszállítását. Ebben a magyar hatóságok is korlátozták őket. Tekintettel a muravidéki lakossági érdekére, ezt a tilalmat magyar részről 1920 elején feloldották. A megszállt területen a korábbi Kekl-féle autonómia-tervnek megfelelően megszüntették a polgári házasságkötést. Csak az egyházi lett a kötelező, ami visszalépést jelentett. A megszállt területek magyarral közös határterületén többször volt igény arra, hogy magyar anyakönyvvezető előtt köthessenek házasságot. A korabeli szabályok szerint a házasulandókat először nyilvánosan ki kellett hirdetni, csak azt követően köthettek házasságot. A helyzet adta körülményekre való tekintettel a miniszterelnökség engedélyezte, hogy a megszállt területről érkezőket előzetesen nem kell kihirdetni. Pl. Pártosfalváról (Prosenjakovci) is érkeztek házasságkötés végett Gödörházára.94 A megszállással létrejött új határ őrzésére, ellenőrzésére a belügyminisztérium határrendőr-kapitányságot szervezett szentgotthárdi székhellyel. 9 4
