Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A megszállás kezdete
A megszállás kezdete A Magyarországtól délre eső horvátokkal a magyarok kapcsolata több évszázaddal korábban alakult ki. Kezdetét az alapozta meg, hogy a horvát nemzeti dinasztia kihalása után az elhunyt király felesége kérésére Szent László királyunk (1077-95) hadai megszállták Horvátországot. 1918-ig Magyarország részének, társországának számított. A horvátok együtt küzdöttek a magyarokkal a török és az osztrák ellen. Több horvát főúr vált a felszabadítás hősévé (pl. Zrínyiek, Frangepánok). Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után Magyarországtól várták területi önállóságuk elismerését. Ezt Magyarország teljesítette is, miután az osztrákokkal megtörtént a kiegyezés. Horvátország viszonylagos önállóságra tett szert. Az új magyar-horvát viszonyt az 1868. évi XXX. törvénycikk szabályozta. Ebben alapvető rendelkezésként fektették le, hogy Magyarország és Horvátország "... külön territóriummal bíró politikai szervezet, s belügyeire nézve saját törvényhozással és kormányzattal bír”. Bár a magyar-horvát kiegyezés széleskörű autonómiát biztosított, mégis akadtak a horvátok részéről, akik ezt kevesellték. A keveslők egy része egy osztrák-magyar-horvát államot képzelt el, míg voltak teljes önállóságra irányuló törekvések is. Horvátország 1918. október 28-án kinyilvánította Magyarországtól való elszakadását és bejelentette a “Horvátok, Szlovénok és Szerbek Tanácsának Állam ”-át. Bár a törekvés a térségben élő délszlávok egyesítésére irányult, fel sem merült annak a gondolata, hogy a volt magyar-horvát határon túl élőkre is kiterjesszék. Szó sem volt a Muraközben élő horvátok csatlakozásáról. A Muraközben lévő horvátok erőszakos elcsatolása azért sem jöhetett szóba kezdetben, mert Horvátország maga egyedül erőtlen volt. Saját magát sem tudta megvédeni az olasz terjeszkedéssel szemben. Ezért engedte meg, hogy szerb csapatok vonuljanak be területére, miután Szerbiával egyesült. Az előzőkben már tárgyalt, háborút követő összeomlásban bemutatásra került, hogy Zala megye Csáktornyái, perlaki, alsólendvai és letenyei járásaiban olyan súlyosan megrendült a közbiztonság, hogy statárium bevezetésre volt szükség. A törvényellenes cselekmények a szomszédos horvát területekről csaptak át. A statárium alatt a közbiztonság érdekében tett magyar intézkedések kapóra jöttek egyes személyeknek, hogy azokat a horvát nép elleni fellépésnek tüntessék fel. Ebben jelentős szerepet játszott Ivan Novak. Személyéhez 2 6
