Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

A megszállás kezdete

kapcsolódik Muraköz későbbi sorsának alakulása.

A statáriumot 1918. november 7-én rendelte el Bosnyák Géza, Zala megye főispánja az “önvédelmi” törvény alapján. A katonai alakulatok vezetésével tett első intézkedéseknek Muraközben és a határon túli horvát területeken egyaránt nagy visszhangja lett. A hivatalos magyar és szomszédos horvát szervek szükségesnek ítélték és közös intézkedéseket is tettek az erőszakos cselekmények visszaszorítására, a továbbterjedés megakadályozására. Ennek jegyében jött létre november 15-én Kulmer Ferenc, Varazsd (Varaždin) megye és város főispánja és Huszár Pál, Csáktornya (Čakovec) járás főszolgabírója találkozója. A tárgyaláson megállapodtak a határt átívelő Dráva folyó hídjának őrzési feltételeiről. Ezen a tárgyaláson a horvát fél már felvetette a statáriális intézkedések horvát nemzeti jellegét.18

Az események alatti hivatalos helyi szerv, a Csáktornyái Nemzeti Tanács feliratot intézett a magyar miniszterelnökhöz. Ebben többek között kérte, Muraköz "... magyar állam számára való megmentését”. Történelmi és néprajzi indokokat hoztak fel, elismerve a horvátok többségi arányát. Erről a következőket írták: “Nagyközségeit jelentékeny izzig-vérig magyar értelmiség, a falvait horvát nép lakja.” Az idézett korabeli felirat helyességét jól tükrözi az 1910. évi népszámlálási statisztika is. Ez a felmérés elfogadhatónak és reálisnak tekinthető. Nem ismerünk olyan adatot, miszerint az 1910. évi népszámlálást előre manipulálták volna abból a célból, hogy jópár évvel később hivatkozhassanak rá.

Az 1910. évi népszámlálás szerint Muraköz területe 740 km2. 104 községből állt. Az összlakosság (90 387 fő) 91,6%-a horvát, 7,5%-a magyar, 0,9% egyéb nemzetiséghez tartozott. Az összlakosság 41,2%-a beszélt magyarul. A magyarság csak Csáktornyán volt csekély túlsúlyban. Az itt élő 5213 fő 46,7%-a volt magyar 46,1%-a horvát, 7,2%-ot az egyéb nemzetiségűek tettek ki.

Ugyan kisebbségben, de jelentősebb számú magyarság élt a Csáktornyái járásban. Drávanagyfalván (Strahoninec), Drávavásárhelyen, (Nedelišće) Muraszerdahelyen (Mursko Središče), Stridóváron (Štrigova). A perlaki járásban Alsódomboruban (Dolnja Dubrava), Kotorban (Kotoriba) és Perlakon (Prelog).19

Az 1918. október végén hatalomra került Károlyi Mihály vezette kormány alapvető céljai közé tartozott a hazai nemzetiségekkel a lehető legjobb együttműködés kialakítása. A tett intézkedéseken túl ezt mutatja a kormányfeladatok szerinti felállása is. Az elsőként megalakult kormányban Kunfi Zsigmond a horvát-szlavón-dalmát ügyek felszámolási minisztere lett. A központi és helyi hatalmat egyaránt megtestesítő Nemzeti Tanácsokban a nem