Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A népszövetség "hallgatása"
Fő feladatának a békeszerződéssel kialakított helyzet, a béke feletti őrködést tekintették. E feladatot az alapszabály (az Egységokmány) a tagokból álló közgyűlésre bízta. A két ülés között a közgyűlést megillető jogokat a tanács gyakorolta. A tanács tagjai voltak a győztes “főhatalmak”: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán. Az Egyesült Államok az általa meghirdetett békekötésre vonatkozó alapelvek súlyos megsértése miatt nem lépett be a népszövetségbe és nem is gyakorolta a tanácstagságból eredő jogait. Az “egységokmány” a választásokig a tanács tagjainak nevezte ki Belgiumot, Brazíliát, Görögországot és Spanyolországot. Ez az összetételű tanács döntött az eléje kerülő ügyekben, így a napirenden lévő magyar ügyekben is. A “magyar-napirendek”-ben elsőként az ország népszövetségbe való belépését tárgyalták. Bánffy külügyminiszter felszólalásában Magyarország nemzetközi szerződésekből - így a békeszerződések végrehajtásából - eredő kötelességeinek önkéntes végrehajtását hangsúlyozta. Ez nagy tetszést aratott. A várt meglepetés ellenére ellentmondás nélkül, egyhangú szavazással vették fel 1922. szeptember 18-án Magyarországot a tagok sorába. Viszont a várható elmarasztálást kapta a zsidókat a közéletben korlátozó “numerus clausus” törvény megalkotásáért. További sikert hozott a magyar-osztrák határkiigazítási előterjesztés. A visszacsatolt lakosság száma és a területek mértéke alatta volt ugyan a javasoltnak, de még így is visszakapott Magyarország Kőszeg környékén, továbbá attól délre, a Pinka folyó völgyében tíz községet és lényeges területeket.156 Utolsó napirendi pont volt Prekmurje (Muravidék) ügye. Ennek tárgyalása előtt célszerű tisztázni azt, hogy a korabeli nemzetközi jogban és gyakorlatban mit is jelentett a “jószolgálat”, amelyet a békekonferencia az 1920. május 6-i “kisérőlevelé”-ben és a határmegállapításra vonatkozó 1920. június 3-i “Pótutasitás”-ban mint rendezési módszert megjelölt. A “jószolgálat” (“bons offices”) fogalmát az 1899. május 18. és július 29. között ülésezett hágai békekonferencia alkotta meg. A konferencia határozata szerint ez a nemzetközi viszályok békés rendezését szolgáló forma. A viszályban állók bármelyike kérheti egy harmadik fél “jószolgálati” közreműködését, de a kívülálló is felajánlhatja azt. Az ilyen közvetítést nem szabad barátságtalannak tekinteni. A közvetítésnek csak tanácsadó jellege van, kötelező ereje nincs.157 Ilyen előzmények után került sor a magyar-jugoszláv határmegállapító bizottság javaslatának tárgyalására 1922. szeptember 30-án Genfben, a népszövetség tanácsának ülésén. Előzetesen minden jel azt mutatta, hogy különösebb nehézség nem lesz, minden előírt eljárási feltétel megvolt. Cree határmegállapítási bizottsági elnök indokolása a 26 község visszacsatolásá-147