Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

A népszövetség "hallgatása"

ra megalapozottnak látszott. A magyar kormány előterjesztette kérését a jószolgálatra. Az ügy előadójaként szereplő Hymans belga diplomata egyetértett az előterjesztéssel, sőt azt is szorgalmazta, hogy Magyarország kérését “Prekmurje” (Muravidék) egész területére is ki kellene terjeszteni.

A magyar részről megmutatkozó optimista várakozást kedvezőtlen fordulat követte a tanácsülésen. Hymans bejelentette a jugoszláv delegáció álláspontját. Azt közölték, hogy nem hajlandók tárgyalni az előterjesztett javaslatról, nem hajlandók visszaadni semmilyen területet. Az egész határszakaszon csak területcseréhez hajlandók hozzájárulni Horgos község és Szabadka külső területe esetében.

Az adott szabályok alapján az elutasító jugoszláv álláspont nem lett volna akadálya annak, hogy a népszövetség tanácsa megtárgyalja az ügyet, és meggyőződésének megfelelően meghozza döntését, ami formájában “ajánlásaként jelentkezett volna. Az addigi gyakorlatban ezeket az ajánlásokat a békekonferencia még ekkor is működő szervezete, a Nagykövetek Tanácsa elfogadta és határozatra emelte.

De nem ez történt. A népszövetség tanácsa nem döntött, inkább hallgatásba burkolódzott. A javaslatot nem minősítette, csak rövid megállapítást tett. Megállapította, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén állam nem járult hozzá az előterjesztett javaslathoz, így meghiúsult a “barátságos” rendezés. Erről értesítették a Nagykövetek Tanácsát.158

Nem lehet biztosan tudni, hogy mi állt a népszövetség tanácsa döntésnek is tekinthető hallgatása mögött, mert erről hivatalos közlemény nem jelent meg. A találgatások sok okot hoztak fel. Ezek között szerepelt, hogy a tanács addigi működése a felek közötti vitában mindig eredményes volt. Látva a jugoszláv fél merev elutasító álláspontját, nem akarták tekintélyüket rombolni azzal, hogy “ajánlásukat” nem fogja teljesíteni. Volt olyan verzió is, hogy megelégelték Magyarország sikereit az előző napirendi pontok tárgyalásánál, a sikeres tagfelvételnél és a magyar-osztrák határrendezésben elért eredmények miatt. A találgatások között szerepelt Franciaország színfalak mögötti támogató tevékenysége. Lehetséges, hogy e körülmények közül csak egy állt fenn, de egyidőben mindegyik is hathatott.

Meglepő az is, ahogy a népszövetség napirendre tért az elutasító, barátságtalan jugoszláv magatartás felett. Ahelyett, hogy elítélték volna, még felmerült annak a gondolata is, hogy az akkor esedékes tanácsbeli váltásnál a tanácsba beválasztják. Annyi biztos, hogy ez a döntés határtalan bátorítást adott a jugoszláv határmegállapító bizottság tagjainak. A következőkben már szinte szembeszálltak a legfelsőbb nemzetközi fórumokkal is. Például a később sorra került magyar-román-jugoszláv hármas határpontot a békeszer148