Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A népszövetség "hallgatása"
goszláv követ és Čolak-Antić jugoszláv határbiztos merev, elzárkózó álláspontot fog képviselni Prekmurje ügyében. Nem hajlandók róla tárgyalni, csak Horgos községet és Szabadka külső területeit illetően fognak ajánlatot tenni. A népszövetség tanácsa 1922. szeptemberi ülése bővelkedett Magyarországra vonatkozó napirendi pontokban. Napirenden szerepelt az ország népszövetségi belépése, a zsidókra vonatkozó “numerus clausus” törvény megalkotása miatti elmarasztalás kifejezése, a magyar-osztrák és a magyarjugoszláv határkiigazítások kérdése. A sok és jelentős napirendi pontra való tekintettel a magyar küldöttséget maga Bánffy Miklós gróf külügyminiszter vezette. A magyar-jugoszláv határvitában Vest Fedor báró, a határmegállapító bizottság magyar segédbiztosa segítette. Bánffy külügyminiszter a napirend előkészítésére, a megfelelő támogatások megszerzésére már jóval a népszövetség tanácsülése előtt megérkezett Genfbe. Eljárt a népszövetség titkáránál, beszélt e fontos szerv vezetőjével, Eric Drummonddal. A legfontosabb tárgyalásokat az ugyancsak a helyszínen tartózkodó Moncillo Ninčič-csel, a jugoszláv külügyminiszterrel folytatta. Bánffy és Ninčič többször folytattak személyes megbeszélést. Kapcsolatukra jó hatással volt az az előzmény, hogy 1919-ben Horthy Miklós akkori “fővezér” - az események alatt már kormányzó - elsőként keresett kapcsolatot Belgráddal. A két külügyminiszter találkozásai odáig mentek, hogy megállapodtak: a népszövetség tanácsánál egyezséget kötnek a Muraközben (a volt Csáktornyái és perlaki járásokban) és Muravidéken (Prekmurjében) megtartandó népszavazásról. Mind a két fél a maga részéről fontos erkölcsi ténynek tartotta ezt a megoldást. A tárgyalások utolsó szakaszába bekapcsolódott Jovanovič, a jugoszláv állam berni követe is. Ő heves szóváltásokba keveredett saját külügyminiszterével, amit a magyar külügyminiszter megengedhetetlennek és különösnek tartott. Miután a két külügyminiszter a népszavazásra vonatkozó elképzeléseit főbb vonalaiban papírra is vetette, Belgrádból megérkezett Nikola Pašič miniszterelnök letiltó utasítása a népszavazás elismerésében. Nem sokkal később Bánffy is megrovást kapott Budapestről, mert olyan megegyezést kötött, amely miniszterelnöki hatáskörbe tartozott. A nyilvános erkölcsi vereség mégis Ninčičet érte, neki kellett elsőként visszavonnia az előzetes megegyezést. Minden bizonnyal Jovanovič követ tájékoztatása alapján tette meg Pašič miniszterelnök visszavonási intézkedését.155 A magyar napirendi pontok előtt nem felesleges megnézni a népszövetség tanácsa helyzetét a korabeli nemzetközi eseményekben. A népszövetséget (teljes néven a “Nemzetek Szövetsége”) a győztes hatalmak alapitották. Alapszabályát minden békeszerződésbe - így a trianoniba is - belefoglalták. 146
