Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Az igazság, vagy a hatalom jegyében?

népszövetség tanácsa elnökének címezve a következőkkel zárta: “A javaslatot Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Japán képviselői dolgozták ki és terjesztik elő...”. A Szerb-Horvát-Szlovén állam megbízottja visszautasította, a magyar képviselő elfogadta, így ráesett a szavazatok többsége. “Következésképpen megküldöm az Ön magasságos hatáskörébe.”148

A javaslat meg sem említette az Alsólendva környékén lévő magyar településeket. Szó sem esett Felső- és Alsólakosról (Gornji-Dolnji Lakos), Petesházáról (Petišovci), Zalagyertyánosról (Garebje), Kapcáról (Kapca). Ha a javaslattevők következetesek lettek volna a szempontok alkalmazásában, tekintettel ezen községek gazdasági kapcsolataira, a magyar népesség arányára, a közúthálózatra, amelyek magyar területek és Alsólendva felé vonzották, akkor nem maradhattak volna ki. De mivel - főleg francia ellenzésre - itt már nem voltak tudatosan figyelemmel az elvekre, a javaslatból kihagyták őket. Nem a javaslatban, hanem egy korábbi állásfoglalásban rögzítették, hogy a “Vend-vidék”-nek szüksége van Alsólendva vasútjára és a közvetlen kapcsolatra a muraszerdahelyi Mura-átkelővel.

Az elküldött javaslat nem maradt titokban. Az érdekelt felek mindent megtettek annak érdekében, hogy saját elképzeléseiket tovább erősítsék. Magyar részről a visszacsatolandó területek növelésén, jugoszláv részről a javaslat elvetésén dolgoztak. Ebben a küzdelemben ismét tevékeny segítséget nyújtottak az Egyesült Államokban élő vendek. 1921 novemberében Chicagóban tartottak “vend nemzeti gyűlés”-t és táviratban kérték az amerikai kormányt a Vend-vidék visszacsatolásában való közreműködésre. Ugyanebben a hónapban rendezték meg Washingtonban a leszerelési világkonferenciát. Az ideérkező európai politikusoknak Stiegler Ernő, a “Vend Nemzeti Tanács” titkára adott tájékoztatót a vendség ügyéről.149

Mialatt a határmegállapító bizottság főként Prekmurje (Muravidék) hovatartozása kérdésében dolgozott, vele párhuzamosan folyt a szabályoknak megfelelően a békeszerződésben megjelölt határvonal ideiglenes kitűzése. Amennyiben a népszövetség elfogadja a területmódosítási javaslatot, úgy egy új határt kellett volna kijelölni, amennyiben nem, úgy az ideiglenes határ véglegessé válik. Ezek a munkálatok szeptember közepén kezdődtek a helyszín bejárásával, a közigazgatási és birtokviszonyokról való tájékozódással. Az utóbbiakkal kapcsolatosan már utalás történt 9 jugoszláv visszaélésekre.

Azokon a helyeken, ahol a békeszerződésben “... helyszínen megállapítandó vonal...” megjelölés szerepelt, a helyszínen meghallgatták az érintett lakosság kijelölt képviselőit. Ilyen meghallgatásra került sor 1921. október 6-án délelőtt Pártosfalván (Prosenjakovci), délután pedig Magyarszombatfán, október 7-én Kebeleszentmártonban (Kobilje) délután Nemesnépen, októ-142