Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
Az igazság, vagy a hatalom jegyében?
magyar biztos tiltakozott a küldöttek kiválasztási módja ellen és befolyásolásuk miatt. Bemutatta azt a kifüggesztett hirdetményt is, amelyet Lipovšek kormánybiztos adott ki a jugoszláv érdekekkel ellentétes megnyilvánulások esetére.144 Ebben Lipovšek halálbüntetést helyezett kilátásba a terület visszacsatolását szorgalmazók ellen. A magyar határbiztos, latva a “kísérőlevél”-ben foglaltak visszavonását, a Nagykövetek Tanácsa idevonatkozó “pótutasításá”-nak megszegését, jegyzéket intézett a bizottság elnökéhez, Cree angol alezredeshez. Felhívta a figyelmét a Briand-féle állásfoglalás előtti kijelentéseire. Ezekben az egész “Vend-vidék” visszacsatolását sejtette. Vassel hatarbiztos jegyzékére írásos válasz érkezett. Ebben a bizottsági elnök azt állította, sohasem ígérte az egész terület visszacsatolását, csupán a kérdéses terület gondos tanulmányozását helyezte kilátásba, a magyar kérést csak “lehetségesnek” tartotta. Természetesen nem ez volt az igazság. Cree megváltoztatta véleményét a már hivatkozott állásfoglalásra figyelemmel. Az indítékokra, a döntő okokra ugyan közvetve, de lényegre törően választ adott a jegyzék befejező gondolata is. “Én elhatároztam, hogy nem adom Magyarországnak az egész területet. Ez érintené a béke alapjait. A béke létezik, alapjai vannak, ha ezeket megnevezni nem is tudom, a versaillesi békének nagy alapja pl. Németországot minél kisebbé tenni. És ez az alapja az összes többi Párizs környékén kötött békének is.”145 Bár a jegyzék nem folytatódik itt tovább, de ezzel Cree alezredes értésre adta, hogy a béke alapja az is, hogy Magyarország minél kisebb legyen. Kissé burkolt, de egyértelmű kijelentés volt ez. Ezek után született meg a bizottság 1921. november 14-i ülésén az a döntés, amelyet a bizottság “nem érdekelt” tagjai hoztak. Ebben javasolták a Nagykövetek Tanácsa közvetítésével a népszövetség tanácsának, hogy Alsólendva járási székhellyel együtt 26 községet csatoljanak vissza Magyarországhoz. A visszacsatolásra javasolt terület a trianoni békeszerződésben megjelölt határ mellett húzódott nyugatra, mintegy 3-4 km-es sávban. Az 1910. évi népszámlálás adatait figyelembe véve 212 km2 volt és 16 106 lakost érintett. A lakosság összetételében 73%-ban magyar, 26%-ban szlovén (vend), a fennmaradók egyéb (többségében német) nemzetiségekhez tartoztak. A javasolt települések döntő többsége, szám szerint 19 színmagyar, vagy többségében magyar volt, míg 7-ben szlovénok (vendek) voltak többségben.146 A javasolt községek, amelyekben a magyarok többségben voltak, a következők: Alsólendva (Lendava), Bánuta (Banuta), Csekefa (Čikečka Vas), Csentevölgy (Čentiba), Göntérháza (Genterovci), Kapornak (Krplivnik), 139
