Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Az igazság, vagy a hatalom jegyében?

Kámaháza (Kamovci), Kisfalu (Pordašinci), Kerkaszerdahely (Središče), Lendvahidvég (Mostje), Lendvahosszúfalu (Dolga Vas), Lendvavásárhely (Dobrovnik), Pártosfalva (Prosenjakovci), Pincze (Pince), Radamos (Radmožanci), Szécsiszentlászló (Motvarjevci), Őrihodos (Hodoš), Völgyifalu (Dolina pri Lendavi) és Zsitkócz (Žitkovci).

A szlovén (vend) többségű falvak: Büdfalva (Budinci), Kebeleszentmárton (Kobilje), Kerkafő (Čepinci), Kisdolány (M. Dolenci), Marokrét (Markovci), Nagydolány (V. Dolenci) és Sál (Šalovci) voltak.

A határmegállapító bizottság javaslatához indokolást is mellékelt. A jugoszláv biztos által követelt, Szentgotthárd térségében lévő hét község valójában döntő többségében szlovén (vend) volt. Ezek Apátistvánfalva, Felsőszölnök, Orfalu, Permise, Rábatótfalu, Ritkaháza, Szakonyfalu községek voltak (Permise és Ritkaháza összevonása után elnevezésük Kétvölgyre változott). Az 1910. évi népszámlálás szerint területük 65 km2, az összlakosság száma kerekítve 4 ezer (3998 fő) volt. A lakosság 93%-a szlovén (vend) volt, 22%-uk beszélt magyarul. Bár földrajzilag a területbe ékelődött be Alsószölnök is, itt a lakosság többségét németek alkották.147 Ezt a területet, amely magyar fennhatóság alatt állt, javasolták Magyarországnak meghagyni. A bizottsági indokolásban egyáltalán nem utaltak a helyszíni szemle során a lakosság (Felsőszölnök és Orfalu) által kinyilvánított akaratra. Csupán azt hozták fel érvként, hogy gazdasági érdekük Szentgotthárdhoz fűzi őket.

A kérdéses terület északkeleti részén lévő hat szlovén (vend) többségű község (Kerkafő, Marokrét, Sál, Büdfalva, Kis- és Nagydolány) esetében is figyelmen kívül hagyta a bizottság a község lakosainak szemle során kifejezett véleményét és a terület Magyarországhoz való visszacsatolását javasolták. A javaslatot a községek a Szentgotthárddal való gazdasági kapcsolattal, a Muraszombattól való nagy távolsággal, annak nehézkes megközelítésével indokolták. Ezzel együtt azt is megjegyezték, hogy az itt élő lakosság rendkívüli nyomorban él és szüksége van gazdasági kapcsolatokra. Mintegy bocsánatkérően a jugoszláv érdekekre figyelemmel kijelentették, ez a javaslat nem árt a Szerb-Horvát-Szlovén államérdekeknek.

A trianoni határvonaltól nyugatra eső sáv lakossága Kebeleszentmárton (Kobilje) kivételével magyar nemzetiségű volt. E tény mellett a bizottság kiemelte, hogy a sáv gazdasági érdekei Magyarország felé irányulnak, Szentgotthárd és Csesztreg fő közúti úthálózatához tartoznak. A lakosok többsége evangélikus és református. A szlovén területen ilyen vallási központok nincsenek, csak a hozzájuk közeli magyar területeken.

A felsorolt javaslatokat és indokokat Cree alezredes, mint bizottsági elnök a

140