Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Vereség és összeomlás

a Szlovén és Isztriái Nemzeti Tanács. Ezt nem sokkal követte a Steier Nemzeti Tanács. Ennek a tanácsnak az albizottságaként szervezték meg később a muravidékit (Prekmurje). A szlovén nemzeti tanácsban többségében papok kaptak meghatározó szerepet. A területi jelleggel létrejött tanácsok önmaguk szerepét már megalakulásukkor korlátozták. Feladatukat abban jelölték meg, hogy csatlakozni fognak a majdan megalakuló tartományi Nemzeti Tanácshoz (Narodno Veće) és annak utasításait követik. A tartományi nemzeti tanács tevékenységéről, amely Ljubljanában (Laibachban), Krajna tartományi székhelyén alakult meg, nagyon keveset tudtak. A későbbiekben a területi Nemzeti Tanácsokat abba vonták be, hogy közöljék a határok megállapítására vonatkozó elképzeléseiket, érveiket. Résztvettek egy háború előtt megalkotott rendelet végrehajtásában is. Ennek értelmében „faluőrségek”-et szerveztek a katonaszökevények, rablók, csavargók ellen.

Ebben a szerveződő és a belső rend felbomlását jelző folyamatban került nyilvánosságra az osztrák császári nyilatkozat. A nemzeti szerveződéseknek hivatalos elismerést adott, így tovább gyorsította az eseményeket.

1918. október 28-án a horvát országgyűlés kikiáltotta a Magyarországtól való elszakadást és megalakította a „Horvátok, Szlovének és Szerbek Tanácsának Államát”. Ez nem nyerte el a szerbek elismerését, csak francia nyomásra, Anton Korošec szlovén politikus közvetítésével volt hajlandó Nikola Pasié szerb miniszterelnök egyezményt kötni velük. Az egyezmény kimondta, hogy a „Horvátok, Szlovének és Szerbek Nemzeti Tanácsa Állama” és a „Szerb Királyság” föderációt alkotnak. A Genfben 1918. november 9-én megkötött egyezmény (esetenként „Genfi Nyilatkozatának is nevezik) megtartása Pasiénak esze ágában sem volt. Nem akarta elveszíteni a szerb hadsereg által kivívott előnyeit, újabb területeket foglalt el a Vajdaságban.

Szerbia ugyancsak területfoglalásba kezdett horvát és szlovén részeken. Fennállt annak a veszélye, hogy Horvátországot is megszállja. így a horvát és szlovén területekre hatalmat kimondó államnak választania kellett. Vagy elfogadja a szerbek vezető, meghatározó szerepét és elveti föderációs elképzeléseit, vagy számolnia kell az olasz, illetve szerb megszállással. Az első verziót fogadták el. Horvát küldöttség utazott Belgrádba és december 1-jén kihirdették a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását. Az alkotmányozó nemzetgyűlés összehivását későbbre halasztották, de az 1921-ben elfogadott alkotmányban nehezen fedezhető fel a föderalizmus, annál inkább a szerb vezető szerep. A királyságot kimondó nyilatkozat után viszont a szerb csapatok hamarosan bevonultak Horvátországba, megakadályozták az olasz előrenyomulást.8 Horvátország és Szlovénia egyesülése Szerbiával azzal is járt, hogy a háborúban győztesek oldalára kerültek. Tehát meg kel