Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Vereség és összeomlás

lett állapítani határukat azzal a Magyarországgal szemben is, amellyel egyáltalán nem álltak háborús viszonyban. A győztesek akkori felfogásából eredően számukra ez nem lehetett hátrányos.

Az előzőkből egyértelműen kitűnik, hogy a monarchia császárságában élő délszláv népek önállósodási törekvéseiből nem az valósult meg, hogy Ausztriával, Magyarországgal együtt egy önálló hármas (triális) államszövetséget alkossanak. Megdőlt az az Ígéretes mozgalom és elképzelés is, hogy föderatív alapon egy új délszláv állam szülessen. Megvalósult viszont a szerb elképzelés, hogy hegemóniájuk alatt létrejöjjön az új délszláv állam, mely kezdetben a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd később a Jugoszlávia elnevezést kapta. Tehát több elképzelés a gyakorlatban összeomlott.

Mi történt ezzel párhuzamosan Magyarországon, a dualista állam másik pillérében? A magyarországi események sorát és alakulását ugyancsak a harctéri események határozták meg. Bár a harcok még az ország határain kívül folytak, de fennállt annak a veszélye, hogy hamarosan áttevődnek az ország területére.

Az ország kormánya és parlamentje előtt fő kérdésekként az Ausztriához fűződő viszony újrarendezése, az ország területi épségének biztosítása, a határok védelme álltak. A súlyponti feladatokat az utóbbiak képezték. A parlament pártjai között több elképzelés alakult ki. Köztük a távolság áthidalhatatlannak látszott. Volt olyan nézet, mely szerint nemzeti alapon csak újjászervezésre van szükség. Felmerült a Németországgal, mint háborúért felelős állammal való szakítás. Egyre felerősödött azok hangja, akik azonnali fegyverszünet mellett foglaltak állást. Az ellentmondásos helyzetben Wekerle Sándor miniszterelnök lemondott.

A kormányválság alatt Károlyi Mihály „Nemzeti Tanács” néven mellékkormányt alakított a függetlenségi párt embereiből. Programjukban a háborúval való azonnali szakítás szerepelt. A háborúban elfáradt, elcsigázott emberek több demonstráción csatlakoztak a gondolathoz. A “Nemzeti Tanács” hamarosan uralta az utcát és a közhangulatot is. 1918. október 31-én Károlyi Mihály IV. Károly királytól megkapta a miniszterelnöki kinevezést.

A Károlyi-kormány az előzetes elképzeléseihez híven kormányprogramjában a következőket szerepeltette: azonnali fegyverletétel, a német szövetség felbontása, a magyar katonák hazahozatala a harcterekről, a nemzetiségek önrendelkezésének megvalósítása. A programban ugyan nem szerepelt, de a gyakorlatban megvalósították az országban lévő és a harcterekről hazatérő katonákat leszerelését. Linder Béla hadügyminiszter kijelentette: „Nem akarok katonát látni.” Mindez akkor történt, amikor Magyarország semleges államnak ríyilvánította magát és letette a fegyvert, de a környezetében lévő ellenséges erők fegyvereiket megtartva francia tábornok vezetésével