Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
Az igazság, vagy a hatalom jegyében?
A határmegállapító bizottság antant tagjai a Nagykövetek Tanácsának az előzőkben említett értelmezésére való tekintettel a következő álláspontra helyezkedtek:- "... a békeszerződés alapjait érintené minden nagyobb város, vagy vasúti fővonal, hadműveleti jelentőségű terep visszacsatolása...”- visszacsatolásra csak akkor tesz javaslatot, ha az adott területen arra úgy a "... gazdasági szükségesség, mint a nemzeti helyzet adva van...”- a színtiszta magyar településeket Magyarországhoz kell visszacsatolni,- a nemzetiségek helyzetének megítélésre elfogadják az 1910. évi hivatalos magyar statisztikai felméréseket. Természetesen ezzel szemben állt a magyar és a jugoszláv határbiztosok véleménye és javaslata. A magyar biztos az egész terület visszacsatolását kérte. A jugoszláv pedig mindennemű magyar kérés elutasítását szorgalmazta. A bizottság döntésének előkészítésében jelentős volt az 1921. október 12-i ülés. Ennek során rögzítették, hogy a helyszíni szemlék során meggyőződtek arról, hogy a “trianoni vonal mentén” úgy a gazdasági, mint a néprajzi viszonyok egy bizonyos sávot Magyarországhoz kötnek. Ez a magyar álláspont csekély mértékű elismerését jelentette. A határmegállapító bizottság a jugoszláv biztos szorgalmazására a “Vend-vidék” gazdasági helyzetének tanulmányozására a terület belsejéből a lakosság küldötteit fogadta. Elhatározta, hogy tanulmányozni kell egy létesítendő vonalat, amely Nagydolány (Dolenci) és a Lendva folyó valamint a Mura torkolata között fekszik úgy, hogy a “Vend-vidék” számára, használatára megmaradjon Alsólendva vasútállomása és a muraszerdahelyi híd. Ebből a határozatból már kitűnt, hogy a bizottság “nem érdekelt tagjai”, az egykori antantbeliek csupán egy szűk sávot gondolnak a terület keleti részén visszaadni Magyarországnak. Az állásfoglalás kialakítása után néhány nappal, október 15-én 3-3 ember jelent meg a bizottság előtt Murska Sobotáról (Muraszombatból), Beltinciről (Belatincről), Hotizáról (Murarévről) és Križevcirol (Tótkeresztúr) G. Petrovciról (Péterhegyről). Mindannyiukat adjoint Gruvičić szerb származású százados jelölte ki és kísérte el Varazsdra a bizottság elé. A kijelölt és “előállított” küldöttek a jugoszláv érdekeknek megfelelően nyilatkoztak. A 138
