Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Vereség és összeomlás

A Délszláv Club törekvése szemben állt a Jugoszláv Bizottságéval és az emigrációban élő szerb kormányéval. Ennek az lett a következménye, hogy a görögországi Korfu szigetén emigrációban élő Nikola Pasié szerb miniszterelnök és a Jugoszláv Bizottságot vezető Ante Trumbié között találkozó jött létre 1917. július 20-án. Megállapodtak, hogy a leendő közös délszláv állam magába foglalja a szerb, a horvát és a szlovén népeket. Az államot alkotmányos népképviseleten alapuló királyságként jelölték meg. Megállapodásukat nyilatkozatban tették közzé, amelyet később „korfui nyilatkozatnak neveztek el. Horvátországban a „korfui nyilatkozat” nem aratott egyértelmű elismerést. Már többen előre látták, hogy a szerbek a királyság átmentésével vezető szerepre törekszenek.

1918 szeptemberében további súlyos vereséget szenvedtek a központi hatalmak hadseregei. A szaloniki front áttörésében jelentős szerepet játszott az újjászervezett szerb hadsereg. Ez nagyban növelte tekintélyét az antant táborában. Felbomlás előtt állt a monarchia olasz fronton harcoló hadserege. A német csapatok fokozatosan, de szervezetten vonultak vissza a francia fronton. A központi hatalmak békekötési kezdeményezéseit elvetette az antant. Ebben a helyzetben I. Károly osztrák császárnak (Magyarországon IV. Károly néven király) nem volt más választása, mint ajánlatot tenni az osztrák császárságban lévő tartományok önállóságának biztosítására, föderatív államba való egyesítésükre.

I. Károly császár ezt a kiáltványát 1918. október 16-án tette közzé.6 A császár kiáltványa a felgyorsult események utolsó szakaszában jelent meg. Ezért mondta erre George Lloyd brit miniszterelnök: „... túl kevés, túl későn...” („... too little, too late ...”). A császári elgondolás nem elégítette ki a nemzeti törekvéseket. A föderációs lehetőség már kevés volt. Ezt látszanak igazolni a Vas és Zala megyék délnyugati határai közelében lezajlott események is, amelyek pár hónapon belül döntő jelentőségűvé váltak Muraköz és Muravidék további sorsára nézve.

Amint arra az előzőekben már utalás történt, a Délszláv Club törekvései az osztrák területeken a császári kiáltvánnyal legitimitást kaptak. Az egyes tartományokban ennek hatására különböző mozgalmak indultak el. Magyarország délnyugati határszakaszához, Vas és Zala megyék területéhez közel két tartomány volt, Steier és Krajna. A magyar-osztrák határhoz közel az első nemzetiségi mozgalom a „radkersburgi háromszög”-ben indult meg.7 A szlovén nemzeti mozgalmat kezdetben „tábor-mozgalom”-nak nevezték. Követte azt a hivatalosan is elismert törekvést, hogy a nemzetiségi kérdést, az önállósodást a monarchián belül lehet és kell megoldani. Később az események hatására a célkitűzés egyre radikálisabbá vált. 1918 augusztusában megalakult