Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
Vereség és összeomlás
a horvátoknak voltak több évszázadra visszanyúló, önálló állam létrehozására irányuló törekvéseik. A szerbek esetében ez a török uralom elleni harc jegyében vetődött fel. Konkrét programot azonban csak a XIX. század közepére dolgoztak ki. Egységes nemzeti programot dolgoztak ki szerb vezetéssel a török megszállás alóli felszabadításra. Ennek végrehajtását 1867-re tűzték ki. Az egységes fellépést megakadályozta az osztrák-magyar kiegyezés, melyet követett a Magyarország és Horvátország közötti viszony rendezése, önálló államiságának elismerése. Horvátországnak nem állt érdekében a korábbi célok követése. A XIX. században Horvátországban az „illír-állam” megvalósítása merült fel. E mozgalomban horvátok akarták egyesíteni önmaguk vezetésével Dalmáciát, Szlavóniát, Boszniát és a szlovén földeket. A szerbekkel és a bolgárokkal későbbi időre tolták ki az egyesülést. Ez az elképzelés is az előzőekben már említett osztrák-magyar és az azt követő magyar-horvát kiegyezés miatt torpant meg. A XIX. század második felét az jellemezte, hogy a Magyar-Osztrák Monarchia Horvátországban megerősödött és a szerbek is kezdtek közeledni Bécshez. 1903-ban a Karadjordjevié-dinasztia tagja, Péter került a királyi székbe. A szerb politika szakított az osztrák barátsággal és Oroszország felé fordult. Ezután ismételten feléledt a délszlávokat egyesítő állam létrehozásának gondolata. Az első világháborúban emigrációba kényszerült délszláv politikusok Ante Trumbič horvát politikus vezetésével megalakították Londonban 1915 májusában a Jugoszláv Bizottságot. Célul az Osztrák-Magyar Monarchiától független, szerbekből, horvátokból, szlovénekből álló szláv állam megteremtését tűzték ki. Az új szláv államberendezkedést a benne résztvevő államok szövetségében képzelték el a szerb centralista törekvésekkel szemben. Ezért az antanthatalmak támogatták a bizottság munkáját, mely a háború egész ideje alatt hatásos propagandát fejtett ki a monarchia délszláv lakosai között.3 A központi hatalmak háborús helyzetében beállt kedvezőtlen fordulat után a monarchián belüli délszláv események is felerősödtek. Az Osztrák Császárság törvényhozó szervezetében, a „Reichsrat”-ban, amelyben a lakosság nagyságától függően választott képviselők is résztvettek (pl. a Reichsratban Karintiát 10, Krajnát 12 képviselő képviselte), 1917. május 30-án létrejött a Délszláv Club. A club nyilatkozatot tett közzé, mely szerint egy közös államban kívánják egyesíteni az Osztrák-Magyar Monarchiában élő összes délszláv népet. Az így létrejött állam szövetségbe kerülne a meglévő monarchiával, azaz a kettős államszövetségből hármas államszövetséggé alakulna át. A bécsi császári körökben nem ellenezték ezt a tervet, sőt a jövőre nézve kívánatosnak tartották.4
