Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Vereség és összeomlás

október elején lemondott gróf Hertling birodalmi kancellár. Ezzel egyidőben gróf Burián István, a monarchia közös külügyminisztere jegyzékkel fordult az Egyesült Államokhoz. Azonnali fegyverszünetet kért. Javasolta a béketárgyalások megkezdését a „wilsoni 14 pont” alapján. A javaslatra a meglehetősen rövid válasz 1918. október 18-án érkezett meg.

Wilson elnök azt válaszolta, hogy a „14 pont”, az abban foglalt külön elképzelés a monarchiára már nem érvényes.1 Ez azt jelentette, hogy alig tíz hónap alatt megváltozott az antanthatalmak elképzelése a békeszerződést követő állapotokról.

Felvetődik a kérdés, mi okozta ezt a gyors változást? A változásban több tényező játszott szerepet. Az első világháborút megelőző években Oroszország kilépésével a harci események súlypontja a befejezésig Nyugat-Európába tevődött át. A terheket Nagy-Britannia, de főleg Franciaország viselte. A háború utáni állapotok meghatározásában ők kaptak elsődleges szerepet. Ezt annál inkább is tehették, mert az Egyesült Államok különböző okokból, főleg a wilsoni békeelvek megsértése miatt visszavonult a béketárgyalásoktól. A Magyarországgal kötött „trianoni békeszerződésének nevezett diktátumot nem írta alá. Az Egyesült Államok külön békeszerződést kötött velünk, amelyben nem szerepeltek az első világháborút követő magyar határok.2 Nagy-Britanniának csak addig terjedt az érdeke, hogy Németországot, mint gazdasági, tengeri, gyarmatosítási ellenfelét megsemmisítse. Közép-Európát átengedte Franciaországnak. így Franciaország csak akkor ütközött ellenállásba Közép-Európában, ha elképzelései ellentétbe kerültek szövetséges társáéval, Olaszországgal. Ez nyilvánult meg Csehszlovákia és szerb-horvát-szlovén állam által elképzelt „szláv-korridor” („szláv-folyosó”) esetében is. Az említett szláv államok Magyarország nyugati részét felhasználva a földrajzi kapcsolatot is meg akarták teremteni egymás közt. Ezt az elgondolást Franciaország támogatta, az olasz érdekeket sértette ez az elképzelés. Korlátozta volna Olaszország befolyását e térségben, ezért fellépett ellene. Tulajdonképpen Olaszország ellenállásával hiúsult meg a „szláv-korridor” létrejötte.

Franciaország azzal, hogy Közép-Kelet-Európában a háború végén és azután meghatározó szerepre tett szert, serkentője, vagy akadályozója lett a hozzá, illetve az antanthatalmakhoz csatlakozott kisebb államok törekvéseinek.

Franciaország befolyását az események alakulására minden közép-európai ország esetében külön-külön lehetne vizsgálni. A témára való tekintettel ez esetben csak a délszláv népekre vonatkozóan vizsgáljuk meg, így a szerbek, horvátok, szlovének esetében.

A Magyarországtól délre elhelyezkedő szláv népek közül a szerbeknek és