Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
Vereség és összeomlás
Vereség és összeomlás Az 1914-ben kezdődött első világháború menetében az 1917-es esztendő alapvető változásokat hozott. Oroszországban az 1917-es februári demokratikus forradalom megdöntötte a cárizmust. Az új rendszer folytatta a háborút, de kisebb erők bevetésével. Az ugyanezen évben hatalomra került bolsevik (kommunista) párt az azonnali békéről rendelkezett. Ez öltött formát Lenin „Békedekrétumá”-ban. Ezzel lényegesen gyengült az antant hatalmak ereje keleten, a hadszíntér Nyugat-Európára tevődött át. A másik jelentős változás, hogy ugyanebben az évben az antant oldalán háborúba lépett az Amerikai Egyesült Államok, amely addig a hadianyagszállító szerepét töltötte be ugyancsak az antant oldalán. Az Amerikai Egyesült Államok hatalmas gazdasági és katonai potenciálja döntő fordulatot hozott az antant javára. Az antant 1918-ban jelentős sikereket ért el. A német csapatok júliusban vereséget szenvedtek Franciaországban. Az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai összeomlás előtt álltak az olasz fronton. Bulgária, a központi hatalmak szövetségese letette a fegyvert. 1917 végétől már nem volt kétséges, hogy a következő év a központi hatalmak (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia, Bulgária, Törökország) vereségével fog végződni. Az antant „főhatalmak” ahogy önmagukat nevezték az első világháborút követő békeszerződésben (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán) kezdetben csak azt tűzték ki stratégiai célnak, hogy az ellenfelet legyőzzék, térdre kényszerítsék. Nem gondoltak állami szuverenitásuk és területi egységük megbontására. Ezt fejezték ki Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének 1918. január 8-án közzétett „wilsoni 14 pontnak nevezett rendezési elvei a háború utáni békeszerződésekben. Az Egyesült Államok, mint az antant államok meghatározó tagja a leendő békeszerződés legfőbb rendezési elvének hirdette meg a népek és nemzetek önálló rendelkezési elvét. Külön pontban foglalkozott az Osztrák-Magyar Monarchiával. Nézete szerint ennek az államszövetségnek is megfelelő helyet kell biztosítani a rendezés során. Tehát semmiképpen sem gondolt a monarchia feldarabolására, mint ahogy az később bekövetkezett. A „wilsoni 14 pont” nem bizonyult minden részletében időtállónak. A központi hatalmak el akarták kerülni a súlyos vereséget és több formában békekötésre törekedtek az antanttal. A monarchia legfőbb szövetségesénél, Németországnál is a változás jelei mutatkoztak, a vereségek hatására 1918 9
