Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Vereség és összeomlás

Vereség és összeomlás Az 1914-ben kezdődött első világháború menetében az 1917-es esztendő alapvető változásokat hozott. Oroszországban az 1917-es februári demokra­tikus forradalom megdöntötte a cárizmust. Az új rendszer folytatta a hábo­rút, de kisebb erők bevetésével. Az ugyanezen évben hatalomra került bol­sevik (kommunista) párt az azonnali békéről rendelkezett. Ez öltött formát Lenin „Békedekrétumá”-ban. Ezzel lényegesen gyengült az antant hatalmak ereje keleten, a hadszíntér Nyugat-Európára tevődött át. A másik jelentős változás, hogy ugyanebben az évben az antant oldalán háborúba lépett az Amerikai Egyesült Államok, amely addig a hadianyag­szállító szerepét töltötte be ugyancsak az antant oldalán. Az Amerikai Egye­sült Államok hatalmas gazdasági és katonai potenciálja döntő fordulatot hozott az antant javára. Az antant 1918-ban jelentős sikereket ért el. A né­met csapatok júliusban vereséget szenvedtek Franciaországban. Az Oszt­rák-Magyar Monarchia csapatai összeomlás előtt álltak az olasz fronton. Bulgária, a központi hatalmak szövetségese letette a fegyvert. 1917 végétől már nem volt kétséges, hogy a következő év a központi ha­talmak (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia, Bulgária, Törökország) vereségével fog végződni. Az antant „főhatalmak” ahogy önmagukat nevezték az első világháborút követő békeszerződésben (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán) kezdetben csak azt tűzték ki stratégiai célnak, hogy az ellenfelet legyőzzék, térdre kényszerítsék. Nem gondoltak állami szuve­renitásuk és területi egységük megbontására. Ezt fejezték ki Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének 1918. január 8-án közzétett „wilsoni 14 pont­nak nevezett rendezési elvei a háború utáni békeszerződésekben. Az Egye­sült Államok, mint az antant államok meghatározó tagja a leendő békeszer­ződés legfőbb rendezési elvének hirdette meg a népek és nemzetek önálló rendelkezési elvét. Külön pontban foglalkozott az Osztrák-Magyar Monar­chiával. Nézete szerint ennek az államszövetségnek is megfelelő helyet kell biztosítani a rendezés során. Tehát semmiképpen sem gondolt a monarchia feldarabolására, mint ahogy az később bekövetkezett. A „wilsoni 14 pont” nem bizonyult minden részletében időtállónak. A központi hatalmak el akarták kerülni a súlyos vereséget és több formában békekötésre törekedtek az antanttal. A monarchia legfőbb szövetségesénél, Németországnál is a változás jelei mutatkoztak, a vereségek hatására 1918 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom