Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)

A kétnyelvű oktatás története - Bence Lajos: A kétnyelvű oktatás története

Másrészt az 1999/2000-es tanévben kísérleti jelleggel, azóta már általánosan bevezetett 9 osztályos kétnyelvű modellben az „egy nyelvhez konzekvensen egy tanárt” kapcsoló módszer egyelőre jó megoldásnak látszik. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy az 50:50 százalékos megoszlás sem lenne elegendő a magyar nyelv kedvezőtlen, a kisebbségi nyelvekre jellemző „aszimmetrikus” jellegének feloldására. (Ruda, 2002)

Bokor József a kétnyelvű oktatás kiútkereséseiről írott tanulmányában a továbblépés kritériumai között említi a szakkáderképzés és a tanerő nyelvi hiányosságait: „Az első benyomásom az, hogy sajnos nem minden pedagógus tud a kétnyelvű oktatási intézményekben megfelelően magyarul. Pedig nyelvpótlékot is kapnak érte.... A még szomorúbb tapasztalat azonban az, hogy Mariborban az egyetemen még a lektori órákra sem jár el minden leendő kétnyelvű pedagógus.”

A szakterminológia elsajátításának kérdésében Bokor véleménye eltér a megszokottól, mondván, az ilyen oktatásnak az a veszélye, hogy „a magyar tanulók anyanyelvükön soha nem tanulnak meg szakmai problémákról összefüggően kommunikálni”. A költséges tankönyvfordítás helyett a „szakszerű és tömör” összefoglalókat tartaná célravezetőbbnek, hiszen fennáll a veszélye annak, „hogy lényegében szlovén tankönyvből tanulnak akkor is, amikor magyarból kellene”. (Bokor, 2009)

E sorok írója is osztja azt a kényszeredett, de a jelen pillanatban egyedül elfogadható véleményt, mely szerint a kétnyelvű oktatásnak ma már a Muravidéken nincs alternatívája (vö. Bokor 1999). A jelenlegi oktatási status quo azonban szükségképpen gyors modernizációra, változtatásra szorulna. A kétnyelvű oktatásra lidércnyomásként ránehezedő politikai megoldások helyett immár az anyanyelvi képzésen alapuló oktatási formát kell előnyben részesíteni, kiegészítve - a nemzettudatot erősítendő - történelmi, földrajzi, művészeti és hungarológiai témakörökkel.

A revitalizációs stratégiák megalkotására, egy új magyar nyelvű oktatási modell kidolgozására a muravidéki magyar közösség nem képes.

Néhány általános megjegyzés:

Több frissnek mondható helyzetfeltáró kutatás (Bartha Csilla, Bernjak Elizabeta, Kolláth Anna és mások) is megerősítette hogy a muravidéki magyar kisebbségi „a nyelvcsere előrehaladott fázisát éli”, miközben „példásan szavatoltak” az alkotmányos kisebbségi jogok, köztük a nyelvhasználattal