Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)
A kétnyelvű oktatás története - Bence Lajos: A kétnyelvű oktatás története
első komolyabb módszertani és egyéb iskolareformeri gondolatokkal előhozakodó törekvések azonban csak 10 évvel később értek be. Ez már nem csak a homogenizálást, hanem az egész vertikum megreformálását is tervbe vette, pl. a kilencosztályos általános képzésű iskola beindítását. A közép-kelet-európai államokban a demokratizálódási folyamat különbözőképpen zajlott le. Ezek a különbözőségek kétségtelen min-MURAVIDÉK Tankönyvhiány és új szakkörök OKTATÁSÜGYI KÖRKÉRDÉSEK I Múlt háton ülésezett az MMNÖK oktatási mun■ kacsoportja, Mód Júlia, elnök vezetésével. Az ülésen az 1993/94-es tanév kezdetére vonatkozó Információkról, az esetleges nehézségekről, nyitott kérdésekről, a nemzetiségi jellegű művelődési rendezvényekről valamint a nemzetiségi közösség szerepvállalásáról esett szót, majd pedig a kétnyelvű iskolák és intézmények szakkörtevékenységét vitatták meg. két hetes táborozást nyerhetnek. László Hermina, magyartanárt választották a magyar nyelv szaktanácsosának. aki a jövőben a kétnyelvű iskolákban a magyar nyelv és irodalom tanításának a feltételeit és oktatási módszereit fejleszti tovább, valamint szakmailag segíti a tanárok munkáját. A lendvai óvoda képviselői azt kérik, hogy a magyarországi logopédus, aki havonta egyszer jár át Lendvára tanítani, a jövőben hetente tartson órákat, amelyen a beszédhibás gyerekekkel foglalkozik. Az óvónők koreográfust is kérnek a tánctanításhoz. A soproni óvónőképző továbbépzést szervez a lendvai óvónőknek. Jelenleg 4 óvónő jár továbbképzésre Sopronba. Az óvodák a A 1990-es évek első felében a kétnyelvű oktatásban téma volt a magyar tankönyvek hiánya, a kétnyelvű tankönyvek költségeinek fizetése. denütt nyomot hagytak a kisebbségi politikában és az oktatási rendszerben. Szlovénia esetében a problémát tetézte, hogy az „elnyomó”, a nagyszerb „pályára” ráálló jugoszláv központi vezetésnek kellett hadat üzenni egy olyan korban, amikor a kiválás és a délszláv államalakulatból való kiszakadás már kikerülhetetlennek tűnt. Több elemző meghatározó tényezőnek veszi, hogy azért nem kerülhetett sor a kétnyelvű oktatás gyors és radikális megreformálására, mert végső soron a kétnyelvűség mindig is „szlovén találmánynak” számított. Beható megkérdőjelezésére talán ezért nem került sor a mai napig Szlovéniában. (Ruda, 2002) A másik elméleti felvetés pedig azt a nézetet próbálja legitimmé tenni, mely szerint a funkcionális kétnyelvűség és a fogalomkörhöz tapadó pozitív elvárások és igények a rendszerváltás tájékán már olyannyira másodrendű szereppel bírtak a muravidéki magyar értelmiségi körökben, hogy igényként sem jelentkezett a radikális változtatás, hiszen ők maguk is „inkább szlovéneknek” érezték magukat. (C. Topiák 1997, Arday 2002). Ez utóbbi véleményt azonban csak kevesen osztják. A pszichológiai, illetve pszichiátriai kérdéskörbe utasítható probléma a mai napig megfejtésre vár. Tény azonban, hogy az eddigi elemzések során létrejött modellkorrekciók egyike sem volt elegendő az asszimilációs folya-46
