Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)
A kétnyelvű oktatás története - Bence Lajos: A kétnyelvű oktatás története
gyorsan pótolandó követelményként, mondván, a 21. század pedagógiai attitűdjétől idegen a tábla-kréta, esetleg diktálás utáni rögzítés, s ennek számonkérése. Kosa Ferenc történelemtanár a 40. évforduló kapcsán a módszertanról elmondta: - Az első probléma talán az, hogy a kétnyelvű oktatás módszertanát eddig még senki sem dolgozta ki: nem létezik egy könyv sem, szinte semmilyen anyag, s mi úgy dolgozunk, ahogy nekünk valaki valamikor elmondta... Most mindegyik tanár úgy találja fel magát, ahogy tudja. Én személy szerint nem tartom magamat ahhoz, hogy az új anyag feldolgozása szlovén nyelven történjen, az ismétlés pedig magyarul, illetve fordított sorrendben, hanem inkább spontán módon. A másik két megkérdezett, Kovács Irén általános iskolai matematikatanár és Kovač Ildikó középiskolai biológiatanár a tankönyvek hiányára mutatott rá. - A szakkifejezéseket mind a két nyelven tudni kell... Itt nagy negatívum például az, hogy nincs kétnyelvű tankönyvünk, hanem csak egy kivonat a szlovén tankönyvből - mondta a matematikatanár. A biológiatanár pedig a kétnyelvű tanóra és a nagyon heterogén összetételű osztály pedagógiai követelményeit taglalta: - Vannak osztályok, melyekben a tanulók zöme szlovén anyanyelvű, közöttük olyanok, akik egynyelvű iskolákból jöttek (értsd: nem a nemzetiségileg vegyes területről): ezekben az osztályokban nagyon nehéz magyarul előadni, szinte lehetetlen. A feleltetésnél és az ellenőrző dolgozatok írásánál is hasonló a helyzet: a kérdések magyarul is ott vannak a tesztlápon, de csak elvétve válaszol valaki magyarul... - nyilatkozta Kovač Ildikó. Nedelko Zita magyar és földrajz szakos tanár pedig a kétnyelvű oktatás „egyszintes” oktatását hibaként könyvelte el. A „nívós” oktatás előtti időkben ugyanis évtizedekig az anyanyelvet és a környezetnyelvet is mindenkinek egyforma módszerekkel tanították. A kötelező jelleggel alkalmazott szakterminológia csak „füzettarkító” tényezőként van jelen, hiszen alkalmazni nem tudják a tanulók. A pedagógus az egyre inkább kiütköző, a magyar nyelv presztízsvesztésével együtt járó szülői magatartás-változásra is felhívta a figyelmet. - Már a munkaviszonyba lépésem első hónapjában azt tapasztaltam, hogy egyes magyar anyanyelvű szülők nem tartják fontosnak, hogy gyermekük magyar nyelven tanuljon. Még ennél is szomorúbb az a megállapítás, hogy a szülők a magyar nyelv használatának feleslegességéről meggyőzik gyermeküket is, és bizonyos lelki konfliktusokat idéznek elő bennük - nyilatkozta Nedelko Zita (Népújság, 79/16). Főleg a kétnyelvű középiskolában is bevezetett nemzetiségi tananyagcsomag tanítása-tanulása ütközött nagy ellenállásba, tanítóknál, tanulóknál egyaránt. Pedig ekkorra már rendelkezésre álltak olyan „tudományos gondossággal és átfogó elemzéssel készült” tanulmányok, mint Albina Lüknek a kétnyelvű 37-
