Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)

A kétnyelvű oktatás története - Bence Lajos: A kétnyelvű oktatás története

a kitűzött célok elérése nem annak egyszerű következménye, hogy a tanítás a kisebbségi gyermek anyanyelvén vagy két nyelven folyik-e (Bernjak, 2008). A mai kutatók egyetértenek azzal, hogy a kétnyelvű oktatás „ideális” nyelvi célja a magas fokú balansz kétnyelvűség kialakítása az oktatási-nevelési folyamat során. Skutnabb-Kangas a jó oktatási programokkal szemben támasztott általános elvárásként az alábbiakat jelöli meg: 1) magas szintű két-/többnyelvűség kialakítása, 2) a szakirányú fejlődés igazságos feltételeinek biztosítása, 3)erős két/többnyelvű és két/multikulturális identitás, 4) tudatosság, valamint az általános és szakirányú kompetenciák kiépülésének egyenlő esélyei, amely egy magunk, saját csoportunk és mások számára is jogszerűbb világban való működés előfeltétele lokális és globális értelemben. (Bernjak, 2008)

Kontra Miklós Kell-e félnünk a „kétnyelvű oktatástól” című tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a kétnyelvűség és maga a kétnyelvű oktatás is a Kárpát-medencében történelmi emlékekkel terhes fogalom, hiszen a trianoni határokon túlra került magyarság az elmúlt időszakban „a kétnyelvűséggel kizárólag mint az anyanyelvét kiszorító jelenséggel találkozott”. „Miként olyan iskolát sem sokat látott életében, amelynek nem a kisebbségi magyarok asszimilálása lett volna a célja. A többségi államhatalmak az iskolákat mindig a nemkívánatos kisebbségek asszimilálására használták. Bizonyos különbségek - egyes korszakok között is - csak a megvalósítás formáinak keménységében fordultak elő.” (Kontra, 1997)

Felvetődik a kérdés, vajon a szlovén kutatók miért a nyelvi elégtelenségek, miért a kommunikációs alapkövetelmény, illetve a „beszédbeli magatartás” vizsgálatát tartották fontosabbnak a reális nyelvi alapkövetelmény, az elsajátítandó nyelvi minimum és a kommunikációkészség, valamint az írás- és olvasáskészség helyett?

Egy nemrég megjelent, 1980/81-ben Varga József szaktanácsos által készített felmérésből tudjuk, az említett területen nagy gondok voltak már ekkor. A tanulók magyar és szlovén nyelvi kifejezőképességének vizsgálatát, a lendvai és a muraszombati községek kétnyelvű általános iskoláinak negyedik és nyolcadik osztályában végzett felmérés eredményeit - a szerző szerint - a hivatalos szervek nem fogadták el, így hosszú évtizedekig kéziratban maradtak.

Pedig lett volna min elgondolkodni. A feladatként megjelölt „kutatási”, pedagógiai-szaktanácsosi cél a tanulók fogalmazáskészségének a felmérése volt. Az ezzel kapcsolatos észrevételek pedig a következőek:- rövid, szegényes, gondolat- és élményhiányos mondatok;

31