Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)
Tanulmányok, cikkek - Dr. Bernjak Elizabeta. Maribori Bölcsészkar: Az oktatás szerepe a kisebbségi nyelv megőrzésében
egy nyelv-egy személy módszer alkalmazása. Ez a módszer nagymértékben lehetővé tehetné, hogy a tanulók az oktatási-nevelési célokat túlnyomórészt anyanyelvükön sajátítsák el, a két nyelv között ne történjen keveredés és a tanulóknak lehetőségük legyen a kódváltás speciális formáinak elsajátítására. Azonban az elvben ideális módszer általában a pedagógusok beszédjének egymás fordítására korlátozódik, ahelyett hogy az anyanyelven történne a tananyag túlnyomórészének a tanítása és elmélyítése. A pedagógusok nem voltak kellőképp felkészítve az ilyen módszer gyakorlására, ami nehezíti munkájukat. Ezen kívül a magyar 2-es csoporthoz iratkozott magyar, illetve domináns magyar-szlovén kétnyelvű tanulók szaktantárgyi ismeretszerzése is túlnyomórészt a többségi nyelven történik. Sajnos az is tény, hogy a második és harmadik harmadban erre nincs is már semmi lehetőség. A felső tagozatban a kétnyelvű oktatás a két nyelv párhuzamos cél irányú módszer alapján folyik, ami azt jelenti, hogy a tananyagot túlnyomórészt a többségi nyelven tanulják, a kisebbségi nyelven csak kivonatszerű sűrített tananyaggal találkoznak. így a kisebbségi nyelvhasználat a 4. osztálytól a 9. osztályig erősen csökken. A 4. osztályban elvileg még 50%-ban szerepel, az 5. és a 6. osztályban már csak 40%-ban, az utolsó harmadban pedig csak 30%-ban van jelen (ha van). A pedagógus két nyelven elhangzott kérdéseire a tanulók zöme (a magyar anyanyelvűek is) egyre inkább szlovénul válaszolnak. Az izolált szakkifejezések feljegyzése (ritkán számonkérése is) a gyakorlat, ahelyett hogy teljes szintaktikai struktúrákba beágyazva lehetővé tennék a kisebbségi nyelven történő tananyag/ismeretek elsajátítását és később az életben való gyakorlását. Erre külön lehetőség kínálkozik a nyelvi tancsoportok keretében is, amelyekben a tanítás túlnyomórészt az anyanyelven kell hogy legyen (elvileg 80%-ban), gyakorlatban azonban nem éri el a megadott lehetőséget. Felmerül a kérdés, mennyire vannak az ilyen tanítási modellre felkészülve a gyakorló pedagógusok, akik a nem-nyelvi szakjukat kizárólagosan a többségi nyelven tanulták, és egyben az a kérdés is, mennyire tudják követni az ilyen tanítást azok a tanulók, akik magyar 2-es csoportban tanulják a magyart, és ezek többségben vannak. Itt bizonyos belső differenciációra szorul a tanítási modell, különben ebben csak egy kis létszámú magyar tanuló vehet aktívan részt. Az iskola autonómiájának körébe esik, hogy eldöntse, melyik és hány kötelező választott tantárgyat jelöl ki nyelvcsoporti tanításhoz. Az 1. Sz Lendvai KÁI-ban egy tantárgyat tanítanak heti 3 órában, a Göntérházi KÁI-ban hármat egy heti órában. A meglévő kétnyelvű modell, amelyben a magyar, ill. a szlovén-domináns kétnyelvű szülők egyre inkább a magyar 2-re íratják gyermekeiket, semmi-196
