Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)
A kétnyelvű oktatás története - Bence Lajos: A kétnyelvű oktatás története
többségi nemzet számára is akarva, nem akarva asszimilációra van ítélve. Az alkotmányos per kimenetele egyébként borotvaélen táncolt, hiszen a 9 tagú testületből öten mellette, négyen pedig ellene szavaztak. Politikai, s nem szakmai indíttatású perről lévén szó, a köztársasági és a helyi politikai szervek helyi szinten is sokat foglalkoztak a kétnyelvű oktatás ügyével. Varga Sándor a kor szelleméhez igazodva sajnálkozását fejezi ki az eset kapcsán a Népújság 1969/32. számában: „A muravidéki kétnyelvű iskolák pedagógusai hiába reménykedtek abban, hogy zavartalan és gond nélküli pihenőre térhetnek a fárasztó és idegigénylő munka után. Egyes „jószándékú” és szocialista közösségünk iskolarendszerét „felemelni óhajtó” szuper-pedagógus, valamint lelkes és túlbuzgó ellenzéki erő mindent elkövetett, hogy a szeptemberi tanévkezdés ne a megértés és az egészséges munkaszellem telítettségével kezdődhessen. Még szerencse, hogy munkájuk, azaz törekvéseik nem sikerültek az általuk elképzelt módon.” Majd a pedagógusokat véve védelmébe így folytatja: „Arra még gondolni sem merek, hogy a kétnyelvű iskolákon elkezdett ’kritika’, mely újabban a kétnyelvű iskolákon dolgozó pedagógusokra terelődött át, egy bizonyos nemzetellenes akció legyen”. „A kétnyelvű iskola nemcsak muravidéki, hanem jugoszláv probléma” című beszámolójában pedig Janez Vipotnik köztársasági választmányi elnököt idézi: „Amikor a kétnyelvű iskola problémáiról vitázunk, tudatában vagyunk annak, hogy ennek a kérdésnek lényeges politikai jellege is van, s hogy ez a kérdés a szocialista államberendezésünket is érinti”. Sőt - utalva a karintiai szlovénekhez „exportált” hasonló modellre - határainkon kívülre is hat. A Népújság 1969/40. száma a Koroskói Szlovének Nemzeti Tanácsa nevében dr. Jožko Tischlernek a Szlovén Szlavisták Egyesületéhez küldött, a Deloban megjelent levelét közli teljes terjedelemben. Ebben az 1945-58-ig a karintiai tartományban is gyakorolt kétnyelvű oktatást veszi védelmébe, „őszintén fájlalva” a muravidéki kétnyelvű iskolák körüli fejleményeket, hiszen a muravidéki kétnyelvű iskolahálózat „egy igazságos iskolai berendezkedés mintaképeként szolgálhatott volna a kétnyelvű területen”. Az ellenérveket elutasítva a levél írója leszögezi: „Ezért úgy véljük, hogy a kérdés megoldása nem a kétnyelvű iskolahálózat felszámolásában van, hanem az előadók szakmai kiképzésében, összetételük, profiljuk mind alaposabb megformálásában”. A vélemények és viták kereszttüzébe került kétnyelvű oktatás a Kommunisták Szövetségén belül is gyűrűzött. Egy ilyenről Varga Sándor a Népújságban is beszámolt: „A kétnyelvű iskolát nem egyes személyek találták ki Lendván, és ismételten állítom, hogy amíg jobbat nem találunk, számunkra ez a legmegfelelőbb” - érvelt Vidič Jože választmányi titkár. „Sajnos - állapítja 18
